Anyóssal élni vagy inkább albérlet?

Hid alatt ezerszer inkabb mint az anyosommal

Szeretem de…hatarok

Eszem ágában nem lenne anyóssal élni - soha, semmilyen körülmények között, még úgy sem, hogy külön a lakrészünk.

Felejtős, akkor inkább EGYEDÜL albérletbe, de nem is maradnék együtt a barátommal, ha ez lenne az opció.

Hogyne... konfliktusforrás a köbön az egész.

Anyóssal soha.

Még a saját gyerekei is csak ritkán viselik el, nem véletlenül egyik sem lakik vele, meg úgy en bloc az emberek is kerülik olyan borzalmas természete van.

Ennek ellenére párom az újszülött gyerekünkkel odaköltöztetett minket. Na az a 2 hónap maga volt a kénköves pokol. Már 2 hét után azt mondtam neki, hogy vagy keresünk albérletet, vagy itt helyben öngyilkos leszek. Sajnos még így is plusz 1 hónap volt mire el tudtunk menekülni. Szerintem életem legborzalmasabb szakasza volt, még így is, hogy nem kellett sokáig egy levegőt szívni a vénasszonnyal. Ennek már 2 éve, én teljesen megszakítottam a kapcsolatot vele és nem is vagyok hajlandó olyan eseményre vagy bármire elmenni ahol ott van, szóval ilyen szintű a gyűlölet.

Szóval költözést javaslok, jó nem sül ki belőle az biztos.