Mindig kettesben akar lenni az Anyós a babával?
Sajnos még nem találtam ilyen kérdést. Az Anyósom az első naptól kezdve, ahogy hazahoztuk a kislányomat, úgy szeretné alakítani, hogy kettesbe maradhassanak. ,, Menjetek el, nincskedvetek elmenni, majd mi vigyázunk.... "
Nekem már akkor nagyon tolakodó és elgondolkodtató volt, de a mai napig erőszakoskodik (most 7 hónapos a lányunk). Mégegyetemre járok levelezőre és van olyan, hogy Anyukám vigyáz a kislányunkra, ha hosszabb időre kell elmennem és a férjem dolgozik, de egy-egy bevásárlásra vagy vacsorára Anyósom is vigyáz rá. Persze féltékeny is anyukámra (burkoltan már a szülés előtt is utalt rá). Tisztaságilag, őszinteségileg és féltésileg is nagyon nagy különbségek vannak a két család között.
Az első kérdésem az lenne, hogy hosszabb időre még ti is a saját szüleiteket választanátok, mind a párotok szüleit, ha apuka nem ér rá?
A másik kérdésem, hogy nálatok is megszólalna az anyai ösztön, hogy miért erőszakoskodik ennyire a vigyázás kapcsán? Mit akar kettesben máshogy csinálni a gyerekkel? (Tudni kell, hogy szeret duruzsolni mindennel kapcsolatban a férjemnek, amit ő máshogy csinálna és sosem a szemembe mondja, csak ha már látja, hogy a férjemnek sincs hatása abban a dologban rám...)
Szerintem még nagyon kicsi a lányunk, de mondtam is neki, hogy később többet lesz náluk is. (Amitől előre félek... de ezt nekik nyilván nem hangoztatom.)
Azt tudni kell, hogy sajnos elveszítettek egy gyermeket, ami miatt még mindig pszihiáterhez járnak négy év után is (azt sem tudom, szed-e gyógyszert). Azt sem szeretném, hogy titokban a lányukról meséljenek és félelemérzet alakuljon ki a lányomban (már erre is gondoltam az erőszakosságuk miatt), hogy vele is megtörténhet ugyanaz. Én is szeretném ha a lányunk megismerné őt történetekből, de nem rendszeresen és nem a betegségéről.
Pl.sok mindent sokszor kell megismételnem, mert nem emlékszik dolgokra.
De akkor miért nem a barátaidtól kérdezed ezt meg, vagy olyan személyektől, akik ismernek? Az itteni vélemények lehet, hogy reálisak, de nem relevánsak, mert nem ismerjük az életed és a családod. Mindenki a saját tapasztalata és személyisége alapján válaszol és oldaná meg a helyzetet. De az egyik sem te vagy. Ez a baj. Ezért mondom, hogy mindenkinek a saját szemelyisége eszközeit kellene megtalálni, akár segítséggel. Tudom, hogy sokan unják már, idegesítő, én is unom, de ha egyszer nincs más?
Vagy hogy érzed, melyik választ fogod követni, melyik a legjobb?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!