Mit csinálnátok a helyemben? "anyós gond"

3 éve vagyunk együtt a párommal. Ő 36 éves, én 30.

Most újítjuk a házat ahová szeretnénk költözni.

Nagyon szeretjük egymást, őszintén, nagyon.

Én vehemensebb természetű vagyok mint ő, vagyis csak voltam,mielőtt megismertem anyóst, apóst. Az elején volt közöttünk nézeteltérés, elég komoly velük. Tudni kell merőben más az ő családja mint az enyém. Ehhez hozzá kellett szoknom. Akkor még nagyon kialltam a véleményem mellett.

Azóta úgy gondolom 180 fokos fordulatot vettem, esküszöm tartok tőlük. Anyós mindenbe beleszól. Apos imádja a feszkót, tehát neki nagyon mindegy mi van, beleáll hogy hát de tényleg és a nagy semmi így fokozva van egy hatalmas kupac kakivá.

Látogatóba jövök hozzájuk , mivel nem élünk még együtt.

Tegnapi sztori. Hogy reagálnátok le?

Mutogat a hűtőbe, hogy itt a sajt, itt a szalámi,ha szeretnél reggelit csinálni a Petinek. Ez a szalámi meg van bontva ebből csináltam neki én is a melegszendvicset.(a nagy szrt csinált, párom csinálta még képet is küldött hogy jé, ő is megtudja csinálni 🤣) Vagy hozzak kolbászt?

Oké. Mindenre oké.😅

Aztán párom megkért, hogy amíg lezuhanyzik tegyek ki neki a káposztás húsból akkor eszik utána. Merem ki. Erre odajön anyuka, hú ne olyan púposan. Ilyen alig hallhatóan de úgy mégis. Kimertem vinném ki, közben ott jajgat mögöttem hogy hát az sok lesz neki meg röhögcsél. Hát mondom megeszi.

(Eddig mimdig úgy vágtam vissza amivel a párom bántom pl ilyen esetben hogy majd mer magának akkor másikat ha nem jó, de tudom ebből csak az lenne hogy örülne neki hogy felhúztam magam aztán röhögve mondaná a kisfiának hogy hehe hallod Peti,aztán kacsintgat rám. Ezt szokta)

Kivittem, előtte levest evett ott maradt a kanál. Megáll középen, hogy legyek szíves hozzak neki villát mert kanállal nem fogja tudni megenni. Na itt már teljesen felment bennem a pumpa.

De egyszerűen nem tudom hogy lereagálni. Nem tudom. Ha azt mondom nem kisbaba majd kijön aztán vesz ki magának, akkor ő ennek örül, ezt élvezi, hiszen én hogy megmondtam és milyen vagyok. Párom meg nem akarom bántani. Ő egy nagyon jó ember, aki mellesleg nem életképtelen csak megkért valamire. Fordítva ő is megcsinálja nekem, sőt magának is de ez a nő..múltkor ment volna párom kávét főzni ez meg rohan oda hogy jajj hát ő csinál neki ütyüripütyüri közben meg érzed hogy egy nagy szar vagy mert te ezt nem teszed meg.

Na, akkor mondom a legnagyobb problémát. Mondtam páromnak beszéljen vele, ultesse le,momdja el hogy neki ez már égő, ne csinálja. Erre mondta párom hogy ő is észrevette mostanában hogy átlép egy határt és beszélni fog vele.

De nem itt van a gond. Hanem ott, hogy már volt hogy összeveszett velük, hogy én vagyok a párja, tőlem akar gyereket, fogadjanak el,szeret de hiába. Félek most is hiába beszél vele. Komolyan volt már ilyenből vitájuk, miután az anyja engem elhordott mindennek milyen vagyok.

Hozzáteszem a két kezét összetehetné mindegyik hogy egyáltalán talált mellettük társat a kisfiuk, plusz két munkahelyem van, imádom a párom, se nem vagyok link és már nekik hála szókimondó sem. Náluk elvesztem magam. Aki élt ilyenben tudja milyen. Magamnak azt tanácsolnám olvass be nekik de mivel lenne jobb? Ők már nem változnak. Félek hogy normális beszélgetés hatására sem. Csak én leszek a rossz.

Mostanában ritkábban jövök, de úgy gondolom én vagyok az okosabb, így nem akarok családi botrányokat. Félek ha elköltözünk, gyerek lesz is ez lesz. Azt mondja párom akkor majd leállítja. De most sem tudja.

Ha nem tudnám, hogy páromban mindent megtaláltam, és nem akarnám ennyire hogy ő legyen egész életemben mellettem már nem lennék vele.

De ez nem megy, imádjuk egymást.

Volt olyan, hogy kínált valami kajával anyós , és mondtam neki hogy köszönöm most nem kérek mert próbálok kicsit odafigyelni a kajára, merthogy megyünk nyaralni, kicsit szebb testtel induljak neki 😅 Hozzáteszem kB 5 kg felesleg van rajtam,de azért zavar. erre ő :

Röhögve bólogatva, hogy haaat most azért sokat felszedtél Ugyee? Jajj de azzal a nagyon cinikus bólogatással.

Mondom köszönöm szépen.

Párom rászólt, erre ő hogy jajj de hát tudjuk ő milyen, ami a szívemen a számon. Aha. Magyarul bunkó.

Párszor kiabál nekem a szobából ahol van kondigép amit akkor használ mikor engem akar csesztetni, gyere Kitti, húzódzkodjunk és elmondja 66 szor, mondom csináld csak.

Jajj tudod én nem vagyok nagy evő tudod kisfiam, én csak azért eszek mert muszáj. Aztán kenet velem egy morzsaszeletet.

100% hogy nem tudja elengedni a fiát, és engem így akar elüldözni, plusz hatalmas önértékelési gondjai vannak. Mindig hangoztatja, óó léptem nyomon,mikor még a kabátot sem vetted le, hogy ő ezt csinálta, azt csinálta, ezt dolgozott azt takarított így főzött reggel 5kor kelt, délben lett ebéd, pokember meg vissza adta a köpenyét mert elszégyelte magát hogy az igazi szuperhős az ő bzmrg.

Fu. Köszönöm h kiírhattam.

Kicsit besokalltam pedig így hogy 2 hete nem láttam őket olyan lelkibékével jöttem 😅

Múltkor is jövök énekelgetve. Első 10 percben beszólt aztán meg mondja páromnak milyen vagyok már, látszik mennyire nincs kedvem itt lenni. Na ne 🤣

Mondta is neki párom hogy eddig tök jó kedvem volt. Ne csodálkozzon ha így viselkedik velem nincs kedvem.

Áhh veszett fejsze nyele.

Ha külön megyünk is ezt csinálja én fogok robbantani de azt nem köszöni meg senki. Nem is értem. Élni és élni hagyni. Volt párom anyujával nagyon jó volt a viszonyom. Esküszöm ha valahova jöttek utánunk a párjával én úgy örültem neki. Azért mert nem volt mindig okosabb nálam, hagyott minket élni, így többször volt hogy én hívtam hogy csináljunk ezt meg azt.

Miért nem érzékeli valaki, hogy ha normálisan közelít a másikhoz ő is nyitni fog? Vagy megforfítom. Mikor csak mi leszünk már neki(k) , nem gondolja hogy jól fog esni ha valaki rányitja az ajtót. És esetleg nem muszájból úgy hogy a háta közepére nem kíván..

Nem értem miért jó így élni ráadásul családon belül, mert ha tetszik ha nem, az leszek már láthatná, eljegyzés is volt. Igaz, az még felbontható majd utána biztos jobb lesz 🤣

Mit csinálnátok a helyemben? Inkább, hogyan kell le reagálni egy ilyet felnőtt nő módjára? 😅Már annyira benne vagyok hogy egyszerűen úgy érzem nem tudom reálisan, a maga módján kezelni ezt.