Anyós keresztülnéz rajtam?

"amikor nála vagyunk, csak édesség van, másnap meg kisfiam szorulást kap, sír. Ezt már ezerszer elmondtam neki, hogy legyen inkább alma, vagy bármi más gyümölcs,tehát egyáltalán nem lehetetlen dolgokat szeretnék kérni. De anyósom direkt figylemen kívül hagyja."

Erre nyilván nem az a megoldás, hogy ezeregyedszer elmondod neki, hogy miért nem kéne csokival tömni a két éves gyereket (ebéd helyett is), hanem az, hogy meghúzod a saját határaidat, és nem engeded neki következmények nélkül megtenni, amire nemet mondtál, és ráadásul tudod, hogy azért mondtál rá nemet mert tudod, tapasztalod, hogy árt a gyerekednek.

Ti vagytok érte felelősek szülőként.

Nyilván százszor nehezebb, megküzdeni ezzel a helyzettel, ha a saját férjed nem áll ki melletted, mert inkább akar az anyjának megfelelni, mintsem a saját gyereke érdekeit nézni, de nem lehetetlen.

Az anyósod részéről ez egy hatalmi játszma, igazából nem arról szól, és soha nem is arról szólt, hogy mi jó a gyereknek és mi nem, hanem arról, hogy feletted is kontrollt gyakoroljon, ahogyan a jelek szerint a fia felett még mindig sikerül kontrollt gyakorolnia.

Azt a részét nem is igazán értem, hogy ha nem hagyod kettesben a gyerekkel, akkor hogyan tudja csokival megetetni az akarod ellenére.

Ha a szép szóból, kérésből nem ért, akkor én kivenném a csokit a kezéből, vagy finoman, de határozottan eltolnám a kezét, vagy a gyereket venném fel, és vinném odébb. Ha pedig továbbra is próbálkozik, és arról szól az ott tartózkodásunk, hogy a játszmáival kell megküzdenem, akkor megmondanám, hogy sajnálom, én elfogadom, hogy nem tudja tiszteletben tartani a kérdésemet, de akkor nem hozzuk ide a picit látogatóba, amíg ezen nem változtat.

Ha látni szeretné, jöjjön ő, feltéve, hogy betartja a kérésemet, és nálunk is annyi csokit, édességet kaphat a gyerek, amennyit jónak látok.

Ha most félsz beleállni a konfliktusba, félsz egyértelmű határokat meghúzni, akkor később egyre nehezebb lesz, és az egész életetek erről fog szólni, hogy az anyósod bármibe bele fog szólni a gyerekneveléssel kapcsolatban is - főleg így, hogy a férjed még akkor sem tud kiállni melletted, ha látja, hogy a saját gyerek érdeke ez lenne.

Ha most ne tanulsz meg nemet mondani, és úgy is viselkedni, hogy a nem az nem, akkor az anyósod soha nem tanácsot fog adni, és tiszteletben tartani, hogy megfogadod-e, szülőként megfogadjátok-e, vagy sem, hanem folyton meg fog téged kérdőjelezni anyaként, kritizálni fog, és helyettetek akar majd dönteni a gyerekkel kapcsolatos kérdésekben, addig szítva a feszültséget, amíg a férjeddel való kapcsolatotok is megsínyli.

"Anyós keresztülnéz rajtam?"

Igen.

Számodra az lenne a hasznos, ha arra a kérdésre találnám magadban egy őszinte választ, hogy miért teheti meg, miért teheti meg következmények nélkül?

És komolyan gondolkozz el a váláson.

Nem azért, hogy kiszúrj magatokkal, hanem vedd észre, hogy a férjed egy konliktuskerülő kisfiú.

Ilyen emberrel a párkapcsolatot is be kell szüntetni, nemhogy gyereket vállalni neki.

Vagy ha ő ilyen tketlen kis hlye, akkor neked kell 100%-ban kiállni a gyerekedért, bárkivel! konfrontálódva, méghozzá keményen.

Nem vinném enyósékhoz soha többet, a férjem se vinné (nem vinné, az fix), és anyós indítson nagyszülői láthatási pert, én járnék legjobban a heti max 2 órával.

Férjed egy papucs, anyámasszonykatonája, szerencsétlen hülye. Helyedben bedobnám a válást, mert sosem ti lesztek az elsők, hanem mindig anyuci.

Szedd össze magad, mert a gyerekedről van szó! Igenis nyisd ki a szád, ne vidd a gyereket!

És ha allergiás lenne a csokira, arra is azt mondaná a hülye anyós, hogy hóbort, meg elmúlik?

Nem hiszem el, hogy ekkora köcsög anyósok vannak, akik csakazértis azt csinálnak amit akarnak, nem az ő gyerekük, ezt el kéne fogadni már.