Miért ilyen apósom? Mit tehetek ebben az esetben? Hogy oldjam meg?
Anyósommal és apósommal mindig is nagyon jó volt a viszonyom. Hamar befogadtak a családba, én szüleimként tekintek rájuk. A feleségemnek is hasonlóan jó viszonya van az én szüleimmel.
Apósom tavalyelőtt egy baleset során nagyon csúnyán eltörte a lábát (nyílt törés), a műtét után el is fertőződött, rengeteget ült kórházban, sokat kezelték, szenvedett is. Mi igyekeztünk mindenben egy emberként mellette állni (sógoromék, sógornőmék, a szüleim, a feleségem, a testvérem, én is). Tényleg rengeteg időt voltunk mellette, ápoltuk, feladtuk hónapokig a szabadidőnket és kényelmünket, hogy megkönnyítsük neki ezt az időszakot. Megjegyzem nem bánom, bármikor újra megtennénk.
Időközben gyógyulásban indult, de erős gyógyszereket kellett szedjen. Anyósomnak súlyos hátgerincsérve lett a folyamatos emelgetéstől, édesapám elkapott ezidő alatt egy kórházi fertőzést (segített többször tisztába tenni és úgy látszik a szervezetébe került apósom fertőzése).
Tavaly otthon dolgozgattunk, segítettem neki, amikor nagyon nekiállt piálni. Mivel a baleset is az ittas állapot miatt történt (nem alkoholista, szó sincs róla, de hamar berúg, nem bírja az italt és amikor nagy ritkán iszik általában az a vége, hogy kiüti magát) rászóltam illedelmesen, hogy ne igyon, hagyja az üveget és dolgozzunk inkább tovább. Egy kis idő múlva megint láttam, hogy felhajt egy pohár pálinkát és megkértem ismét, hogy ügyeljen, mert a gyógyszerekkel nem szabadna igyon és nehogy valami baj legyen aztán azon felül is (éltessen vagy megüsse magát).
Felháborodott és a fejemhez vágta, hogy ő egy egész életet ledolgozott és én bele akarok szólni, hogy ő mikor ihat és mit ihat. Nagyon csúnyán beszélt, aztán azt mondta, hogy ne féltsem, hogy leesik, mert ha én nem állok mellette akkor van aki segítsen rajta (mindezt azután amit érte tettem). Erre nekem is felment a cukrom (nem kellett volna tudom, hibáztam hogy ilyen hangnemben feleltem, de fél óra múlva bocsánatot is kértem tőle ezért és az elmúlt 1 évben számtalanszor megtettem ezt) és káromkodtam egyet. Mondtam neki, hogy csak magára gondol, nem veszi észre, hogy anyósom és a feleségem is tönkretette magát (egészségileg) miatta, s fejezze ezt be.
Rámförmedt, hogy hogy beszélek így vele az ő házában, kizavart. Mindennek elmondott, én lettem a fekete bárány. Egy éve folyton ellenem beszél, gyűlöl engem. Azon van, hogy elválasszon a feleségemtől. Már kitalált olyat is, hogy megcsalom, olyat is hogy én meg akartam ölni őt, olyat is hogy megloptam. Folyamatosak a viták, hadiállapot van azóta a családban. A feleségem nyilván mellettem áll, anyósom is, de ez mindig veszekedést szül és óriási a feszültség.
Sokszor bocsánatot kértem (gondoltam legyen nekem több eszem, megcsinálom ezt is) de elküldött az anyámba. Úgy bánik velem, mint az ellenségével. Időközben született egy kisfiam, aki most 9 hónapos. Egyedül őt szereti, de neki is gügyögött olyat a kiságynál, hogy “Rossz családba születtél, apád egy pszichopata..” és ilyesmi.
Mit tegyek? Lassan megbolondulok. Az egész család élete fel van borulva, borzalmas ilyen állapotban nevelni a gyereket. A feleségemnek is volt már egy depresszió hulláma emiatt, anyósom ki van készülve, a szüleim dettó.
A válaszokat előre is nagyon köszönöm!
37
Nem mondtam, hogy nem hagyja abba. Most jól esett neki. Én is van, hogy jól esik és töltök még magamnak. Szerintem ez emberi dolog.
Az alkoholista az alkoholfüggő, apósom nem az. Csak ő 2 pohár pálinkától és egy üveg sörtől már “jól van”. Nem bírja, nem volt megszokva a piával. (Most amikor dolgoztunk én is ittam, de százszor jobban bírom. És aggódtam érte, ezért mondtam neki, hogy én se iszok többet, ne igyon ő se, nehogy baja legyen.)
38
Te így gondolod, én meg máshogy. Ez van. Nem értek egyet ezzel a gondolkodással, de nem azért mert bármi rosszat mondasz, csak nem tudok vele azonosulni, én nem így voltam nevelve.
#41 Jó, akkor tiszteljed csak tovább az alkoholista barom apósodat, aki egy bunkó, és aki téged véletlenül sem tisztel, kutyába se néz.
Nem az én bajom. Tudod, van egy mondás: Segíts magadon, Isten is megsegít. Ha te nem akarod megoldani a problémát, akkor mi hiába írjuk itt le, hogy mit kellene tenned. Én be is fejezem, a többieknek is ezt javaslom.
42
Mint mondtam, nem alkoholista.
Másrészt igenis meg akarom oldani, de te csak azt tudod szajkózni, hogy szakítsam meg vele a kapcsolatot, vágjak be a durcát, ne találkozzak vele stb.
Ez nem emberséges megoldás és nem oldható meg a családunkban. Ha egy barátomtól lenne szó, más a helyzet. Vele akkor nem találkoznék, nem keresném, stb. De itt más a helyzet.
43
De érdekel. A családomat nem cseszi szét, csak a családi hangulatot. Pl amikor hangosan kijelenti mindenki előtt, hogy ő nem ül mellém, nem jön az én kocsimmal, előre megmondja hogy nem fog nekem köszönni, stb. (Mindezt azért, mert akkor csúnyán beszéltem vele. Különben nem mondtam semmi égbekiáltót.)
Lényegében amit mondtam neki: Apu, fejezze be, mert nem lesz jó a vége. Nem értem hogy a *** nem tudja megérteni, hogy nem tesz jót, elég volt. Azt akarja hogy megint odakerüljön?
Ezután mondta hogy van aki segítsen rajta, mire azt mondtam: Tönkretette már anyu egészségét, a feleségem egészsége is ráment, hogy maga mellett legyen és megint vissza akar kerülni. Rájuk legyen tekintettel. Ha jót nem tud csinálni, rosszat ne csináljon.
Szinte ma is hallom. Utána meg borzasztó csúnyán beszélt velem és kizavart. A hangnemért, szavakért még akkor bocsánatot kértem de nem használt. És ami a legfájóbb, azelőtt soha de soha nem volt semmilyen vitánk, 10 év ismerettség alatt.
Fú, én szeretem a szüleimet, de ha bármelyikük így viselkedne a férjemmel vagy így beszélne vele, főleg mások előtt, nem tenné zsebre, amit kapna. De én mondjuk szeretem a férjemet is, ezért nem tenném ki ilyen megalázásnak, nekem ez nem fér bele a családi kötelékekbe.
Szóval a szomorú igazság, hogy téged azért nem szeret annyira a feleséged, hogy zavarja a szétalázásod.
45
Megkérlek szépen, ne írj többet. Látom csak kötekedni akarsz, köszönöm a válaszaidat de ne írj többet.
46
Nagyon is szeret és zavarja őt. Bántja és szenved miatta. Majdnem napi szintűek a veszekedések az apjával, kisebb-nagyobb formában. Viszont semmit nem használ. Általában úgy végződnek, hogy “Jól van, befejeztem. Legyen nektek igazatok.” Utána meg megint kezd kötekedni velem meg hazugságokat állítani rólam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!