Miért ilyen apósom? Mit tehetek ebben az esetben? Hogy oldjam meg?

Anyósommal és apósommal mindig is nagyon jó volt a viszonyom. Hamar befogadtak a családba, én szüleimként tekintek rájuk. A feleségemnek is hasonlóan jó viszonya van az én szüleimmel.

Apósom tavalyelőtt egy baleset során nagyon csúnyán eltörte a lábát (nyílt törés), a műtét után el is fertőződött, rengeteget ült kórházban, sokat kezelték, szenvedett is. Mi igyekeztünk mindenben egy emberként mellette állni (sógoromék, sógornőmék, a szüleim, a feleségem, a testvérem, én is). Tényleg rengeteg időt voltunk mellette, ápoltuk, feladtuk hónapokig a szabadidőnket és kényelmünket, hogy megkönnyítsük neki ezt az időszakot. Megjegyzem nem bánom, bármikor újra megtennénk.

Időközben gyógyulásban indult, de erős gyógyszereket kellett szedjen. Anyósomnak súlyos hátgerincsérve lett a folyamatos emelgetéstől, édesapám elkapott ezidő alatt egy kórházi fertőzést (segített többször tisztába tenni és úgy látszik a szervezetébe került apósom fertőzése).

Tavaly otthon dolgozgattunk, segítettem neki, amikor nagyon nekiállt piálni. Mivel a baleset is az ittas állapot miatt történt (nem alkoholista, szó sincs róla, de hamar berúg, nem bírja az italt és amikor nagy ritkán iszik általában az a vége, hogy kiüti magát) rászóltam illedelmesen, hogy ne igyon, hagyja az üveget és dolgozzunk inkább tovább. Egy kis idő múlva megint láttam, hogy felhajt egy pohár pálinkát és megkértem ismét, hogy ügyeljen, mert a gyógyszerekkel nem szabadna igyon és nehogy valami baj legyen aztán azon felül is (éltessen vagy megüsse magát).

Felháborodott és a fejemhez vágta, hogy ő egy egész életet ledolgozott és én bele akarok szólni, hogy ő mikor ihat és mit ihat. Nagyon csúnyán beszélt, aztán azt mondta, hogy ne féltsem, hogy leesik, mert ha én nem állok mellette akkor van aki segítsen rajta (mindezt azután amit érte tettem). Erre nekem is felment a cukrom (nem kellett volna tudom, hibáztam hogy ilyen hangnemben feleltem, de fél óra múlva bocsánatot is kértem tőle ezért és az elmúlt 1 évben számtalanszor megtettem ezt) és káromkodtam egyet. Mondtam neki, hogy csak magára gondol, nem veszi észre, hogy anyósom és a feleségem is tönkretette magát (egészségileg) miatta, s fejezze ezt be.

Rámförmedt, hogy hogy beszélek így vele az ő házában, kizavart. Mindennek elmondott, én lettem a fekete bárány. Egy éve folyton ellenem beszél, gyűlöl engem. Azon van, hogy elválasszon a feleségemtől. Már kitalált olyat is, hogy megcsalom, olyat is hogy én meg akartam ölni őt, olyat is hogy megloptam. Folyamatosak a viták, hadiállapot van azóta a családban. A feleségem nyilván mellettem áll, anyósom is, de ez mindig veszekedést szül és óriási a feszültség.

Sokszor bocsánatot kértem (gondoltam legyen nekem több eszem, megcsinálom ezt is) de elküldött az anyámba. Úgy bánik velem, mint az ellenségével. Időközben született egy kisfiam, aki most 9 hónapos. Egyedül őt szereti, de neki is gügyögött olyat a kiságynál, hogy “Rossz családba születtél, apád egy pszichopata..” és ilyesmi.

Mit tegyek? Lassan megbolondulok. Az egész család élete fel van borulva, borzalmas ilyen állapotban nevelni a gyereket. A feleségemnek is volt már egy depresszió hulláma emiatt, anyósom ki van készülve, a szüleim dettó.

A válaszokat előre is nagyon köszönöm!