Milyen a viszonyotok az anyóssal?

Én jóban vagyok vele nagyon, szintén anyukámként szeretem, igazából kiborítani sem nagyon szokott.

Alapvetően nem ad kéretlen tanácsot, ha igen, akkor istenem, mivel nem rendszeres, nem veszem fel. Biztos én is beleszólok néha úgy dolgokba, hogy észre sem veszem. Meg mindenki.

Vannak olyan dolgok, amikkel nem értek egyet, de max. nem úgy csinálom. Ha ő vigyáz a gyerekre, akkor meg én nem szólok bele.

Jó a viszonyunk. Ugyanúgy aggódik értem, mintha a saját anyukám lenne (tavaly volt egy műtétem, rendszeresen írt, hogy hogy vagyok, kell-e valamiben segíteni, most pedig babát várunk, így ott is érdeklődő, de nem tolakodó, aminek nagyon örülök, mert az előző párom édesanyja mindent jobban tudott nálunk stb..)

(A férjem is nagyon szereti az édesanyját (ami természetes!) viszont nem függ tőle, és szerencsére mindketten tudják kezelni egymást felnőttként. )

Az én anyukám pedig hálistennek elég jól kijön az emberekkel, így egy pillanatig sem aggódtam sosem, hogy nem fogja elfogadni a páromat/férjemet.

A párom is kedveli anyukámat, bár néha vannak nézeteltérések, de ezeket is sikerül még az elején tisztázni, így a családi béke sosem forog kockán :D