Hogy barátkoztatok meg az anyossal, ha a baba születése
elött sem volt tul jo a viszonyotok? Most hogy unoka van
sürübben jön, hogy birjátok?
Figyelt kérdés
2009. márc. 2. 17:18
1/6 anonim válasza:
Nekem sosem volt vele túl jó viszonyom, amikor megszületett a kisfiam, akkor volt kétszer háromszor megnézni, mi kéthente el szoktuk vinni és ennyi.
2009. márc. 2. 17:23
Hasznos számodra ez a válasz?
2/6 anonim válasza:
sehogy....teljesen ki vagyok tőle.....amikor puszilgatja el tudnám venni tőle..... olyan utálatos..mindenért kötöszködik hogy minek ennyi játék a gyereknek stb..... sajnos hetente kétszer találkozunk még így is..de sok gondot okoz a házasságunkban...kitartást Neked!!!!!
2009. márc. 2. 17:55
Hasznos számodra ez a válasz?
3/6 anonim válasza:
Nem barátkoztunk meg. Csendben tűrök. Eljön, megnézi, agyonszeretgeti, én magamban őrjöngök, aztán elmegy. Én meg azt gondolom, h "fúú, ezt is túléltük!", és reménykedek, nem jön túl hamar megint. :)
2009. márc. 2. 18:00
Hasznos számodra ez a válasz?
4/6 anonim válasza:
Mi sem barátkoztunk meg. Már 7 éve vagyok együtt a férjemmel, van már egy 5 éves lányunk és nyáron fog megszületni a második gyerekünk. Szóval anyósom ennyi idő alatt sem tudott megbarátkozni a gondolattal, hogy a fia engem választott. A mai napig utáll, mondjuk ez kölcsönös.
Mindig mindenbe beleszól, szerinte az soha nem jó ahogy én csinálom. A legtöbb esetben tűrök, de volt már hogy elküldtem melegebb éghajlatra.
2009. márc. 2. 18:16
Hasznos számodra ez a válasz?
5/6 anonim válasza:
Nehéz,nagyon nehéz,de ahogy az elöttem szólók írták én is türök!A férjem átviszi hozzá a babát, én pedig látni se bírom,ahogy puszilgatja!!Igazán,nagy erőpróba számomra,nagy önuralom kell hozzá!Tudván, hogy mit mond rólam a hátammögött,és hogy hogy bájolog ha ott vagyok!ennél még az is jobb lenne ha megmondaná a szemembe amit gondol.
Nem vagy egyedül ezzel a problémával!
2009. márc. 2. 18:26
Hasznos számodra ez a válasz?
6/6 anonim válasza:
Tőlünk már három éve ki van tiltva az anyós. Férjemmel legnagyobb egyetértésben. A lányunk 10 hónapos. Eddig 4 alkalommal látta de csak a kapuig vittük a gyereket. Anyós a negyediken lakik, én nem vagyok hajlnadó hozzá fölcaplatni. Ő ide nem jöhet. Kap képet pár havonta aztán azt lehet nézegetni. Tapogatni sem kell. És egyáltalán semmit. Nekünk így nyugodt az életünk és a lányunk nem szenved hiányt semmiben. Sem tárgyi sem érzelmi értelemben. A főnöknőm minden nap jön hozzánk mert egy házban lakunk és mivel ő már idős így ő a gyerek fogadott nagyija. Megszeretgeti és néha hoz neki kis apróságokat. Mindent megoldunk ketten a férjemmel mert nekem már senkim nem él. Ha olyan anyósom lenne aki megérdemli hogy az unokájával foglalkozhasson akkor megengedném, de nem olyan. Tett érte a 15 év alatt hogy azt kapja amit érdemel. És hát az agyával is vannak gondok. Orvosi eset. Psziho a nő, úgyhogy még a csincsillámat sem bíznám rá nem hogy a gyerekemet. Úgyhogy én nem haverkodok és kész. Azért mert gyerekem született nem vagyok őt köteles elviselni. Viselkedett volna eddig úgy ahogyan illik. Sok sikert nektek.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!