Anyóssal, apóssal milyen a viszonyotok?

Már majdnem egy éve együtt vagyok a párommal, de nem annyira ismerem a szüleit. Persze, bemutatkoztam, ritkán ott is alszom, kb havonta 1x. De ennyi. Igazából annyit tudnak rólam hol dolgozok, hol lakom, kik a szüleim. Semmi többet.

Meg volt pl., hogy áthívtak ebédelni, szívesen átmentem, de mivel nem ismerem őket annyira ezért nem tudtam nagyon hozzá szólni pl.a Pista elvált a Katitól. (Most csak írtam valamit, de hasonló témák voltak). Szóval nem ismerem a körülöttük élőket, illetve a családjukat.. és így nem akarok véleményt mondani egy számomra idegen emberről. Pl.ha szidnak valakit én nem fogok bólogatni mivel azt sem tudom ki az.

A lényeg hogy:

Mindig nálunk van a párom, ő nem szeret náluk lenni mert néha iszik az apja és szerintem szégyenli(de nem mondja). Ez engem amúgy nem zavar😃...

Próbléma az is, hogy elég nehezen nyílok meg mások előtt. Itt az idősebbekről beszélek. Nem tudom miért, de az idősebbektől valahogy mindig félek...de csak a közelengedés nehéz számomra. Ha megbízok egy idősebb emberben, és azt érzem hogy már ismerem akkor tudok igazán kötetlenül beszélgetni.

Volt, hogy a párom egyedül hagyott a sógorjával akit nem ismertem, és elég kellemetlenül éreztem magam...😞 csak ültünk egymással szemben csendben roppant cikinek éreztem az egészet,.

Az anyukája egyébként nagyon kedves asszony, mindig küld valamit az ebédből, vagy savanyúságokat, befőtteket. Szóval ilyen tipik nagymami stílusa van. De nem az a nagyon pletyozós....Ha ott vagyok mindig kérdezi hogy kérek-e valamit, csináljon -e nekem valamit. Az apukája is nagyon jó ember. de olyan fura, hogy alig ismerem őket. Pedig be akarok kerülni a családba, úgyhogy szeretnék ezen változtatni......😁bocsi csak ezen járt az agyam egésznap és muszáj volt ki írnom magamból

Ti mennyi idő alatt lettetek jóba velük? Mindenről tudtok beszélgetni anyóssal-apóssal vagy ki nem állhatjátok egymást?