Kis gyermekes anyukák! Ti amikor anyósotoknál laktok és nem dolgoztok sehol amikor még a párotok tart el akkor milyen a viszonyotok anyóssal?

Elég furcsa kérdés, leírhatnád az adott szituációt mert így elég félreérthető. Ha valamire akarja vinni az anya az életben akkor minél előbb dolgozni akarna és nem kellene az anyósnak célozgatni.

"hogy ne keljen semmit adnia vagy csak ha már nem elég az itthoni elvégzett munka?"

Ezt, is félreérthető ki ad és mit az anyós?

A húgom volt ilyen helyzetben. Anyósa folyton a szemére vetette hogy minek szült ha nem tudja eltartani (ami jogos, lássuk be....)

A férje nem állt ki mellette, ő meg elköltözött hozzánk. Amikor 1,5 éves volt a fia akkor kapott helyet a bölcsibe ő meg elment dolgozni.

Sajnos ez van, ha valakire rá vagytok szorulva anyagilag akkor hallgatni kell :-( Vagy költözni, ha tudtok.

Ne haragudj, vannak élethelyzetek aláírom. De ha ezt a helyzetet alakítottátok ki, akkor azt hiszem némi igaza van az anyósnak. Mást nem tudsz tenni, mint beszélgetni vele erről, mint nő a nővel. Értem ezalatt azt, hogy mondd el neki te mit érzel és hogy, valamint , hogy neked is nehéz ez.

De őt hibáztatni nincs okod!

Szerintem nem mindegy, milyen helyzetről beszélünk.

A verzió. A férj tulajdona a lakás (mondjuk az ő nevére van íratva stb.), anyós csak ott lakik szívjóságból, a férj a fizetéséből csont nélkül el tudja tartani a feleségét. Akkor az anyósnak semmi beleszólása nincs a dologban, mert kvázi ugyanolyan státuszban van ott, mint a feleség. Főleg ha a férj és a feleség is egyet értenek abban, hogy a feleség főállású anya lesz.

Ha nem ez a helyzet, akkor:

-ha nagyon pici a gyerek, akkor megérthetné az anyós, hogy a feleség nem hagyja bébiszitterre, hanem otthon marad

-ha meg nem, akkor anyósnak azért van jogalapja beleszólni... akkor talán tényleg el kellene kezdeni munkát keresni, nem itt nyavalyogni, hogy csúnya anyóspajtás vánt engem