Párotok exeivel milyen a viszonyotok? Ismeritek őket?

Az én párom is mondta mikor összejöttünk, hogy jóban van az exeivel. De az enyém olyan szinten, hogy az egyikkel biciklizni járt, a másikhoz beugrott minden héten a boltba ahol dolgozik, stb. ....

Szépen lassan leszoktattam erről. Rájött ő is hogy nincs szüksége ezekre a sekélyes kapcsolatokra.

Szerintem a te helyzeted egyáltalán nem olyan rossz, az, hogyha összefutnak vált velük pár szót, teljesen rendben van. Nem kell utálkozni.

Az meg, hogy eddig cicababákkal járt, és te nem olyan vagy..hát szakított is mindegyikkel, veled meg már az egész életét leakarja élni:)

Felszínes, komolytalan kalandokhoz elég, ha a hölgy cicababa.

De ahhoz, hogy valakivel le is akarjuk élni az életünket, ennél sokkal több kell. És ezt te ezek szerint megadod neki. Legyél nyugodt, megvan rá az oka, hogy nem cicababával él együtt.

A féltékenység (ok nélkül pláne) mindig önértékelési probléma miatt van. Mivel probléma, ezért mondhatjuk úgy, hogy nem normális. Persze nem úgy értsd, hogy dilis vagy vagy ilyesmi. :) Csak éppen egészséges önbizalommal nem lennél féltékeny. Kevés embernek van egészséges önbizalma, csak úgy hozzáteszem.

A párom exeit nem ismerem. Régóta egyedülálló volt, mikor megismertem. A volt barátnőit egy olyan közegben ismerte meg, amivel már régen megszakadt a kapcsolata.

Volt barátom viszont tartotta a kapcsolatot néhány korábbi barátnőjével. Mindkettő normális, kedves nő volt. Bár az egyikükkel minimálisra ritkította a kapcsolatot az exem, de nem miattam, hanem mert szerinte mindig csak akkor hívta fel, ha kellett valami segítség.

de ha találkoznék velük, akkor megpróbálnék normálisan viselkedeni és elviselni a helyzetet. ( Nem tudom mennyire menne)

Szerintem normális vagy :)

Egyet ismerek személyesen, ő kolléga és barát - mostmár mindkettőnké. Több évvel azelőtt lett vége köztük mindennek, hogy velem megismerkedett, így rengeteg idejük volt, hogy elszakadjanak egymástól érzelmileg.

Az a nő sok mindenben segített a páromnak, amikor nehéz időszaka volt, úgyhogy részben neki is köszönhető, hogy mi most boldogok vagyunk.

Hálás vagyok neki, amiért normálisan fogadott, és azóta is támogatja a kapcsolatunkat. Ő az első olyan ex, akire nem vagyok féltékeny, és ezt fontos, hogy megtanultam.

Találkoztam mindegyikkel, akivel hosszabb ideig együtt voltak. A legelső (gimis) barátnője is szimpi volt, ezer éve komoly kapcsolatban, velük csak azért nem járunk össze, mert a csaj konkrétan gyerekfóbiás :D.

A volt felesége szintén kollega és már mondhatni közös barát, ahogy az előttem válaszoló is írta (pedig azt hittem mi vagyunk csak ilyen mások szemében lehetetlen brigád...) Nálunk is az volt, hogy sokkal előbb szétmentek, mint ahogy én találkoztam volna az emberrel, és akkor került a céghez, amikor már nekünk mindkét gyerek megvolt.

Egyébként én azért nem is tudtam egyikükre se ellenszenvvel nézni, mert miután egy cseppet beszélgettünk, rá kellett jönnöm, hogy borzasztó sok hasonlóság van közöttünk, mind külső, mind belső jegyekben. Ez viszont pont az ellentéte annak, amit te írsz, de úgy gondolom, mégis az a gyakoribb, ahogy te érzel. Nem nevezném "nemnormálisnak", csak energia pocsékolásnak inkább.

én jóban vagyok 1-2 exemmel , az egyikük nagyon nagyon jó barátom is, de másokkal is beszélő viszonyban vagyunk, elmegyünk inni egy sört, kíváncsiak vagyunk, hogy alakult a másik élete... azért mert együtt nem működött még nem kell utálni egymást.

hát csak néznék nagyokat ha bárki, pl. a párom bele próbálna szólni, hogy kivel barátkozom. ha nem bízik bennem, akkor mehet a fenébe mert az nem kapcsolat.

múltja meg mindemkinek van és nem minden ex hülye qrva neg rohadtállat... aki ilyenekkel járt hogy ez a véleménye az meg saját magát minősíti. ennyi.

30