Anyukák, milyen a viszonyotok anyóssal? Változott a baba óta, jobb lett, rosszabb, ugyanolyan? Sokat szól bele a dolgotokba?

Én nagyon szeretem az anyósomat, a gyerekek óta csak jobb lett a viszony. Persze sok mindent kötekedésnek vehetnék, de pozitív beállítottságú vagyok, így mindenben meglátom a jó szándékot. :) És nem bánom, ha beleszól dolgokba, tanácsot ad. Vagyok annyira önálló, hogy a döntést magam hozom meg, de a tanácsokat szívesen meghallgatom, átgondolom. Amire még nagyon figyelek, hogy anyukámmal egyformán kezeljem. Hajlamosak az anyukák ezen elhasalni, nem, nem felsőbbrendű a saját anyám (az unokák szempontjából pl.) az anyósomnál, mint ahogy én sem vagyok felsőbbrendű a férjemnél.

Bármikor számíthatunk rá, a gyerekekkel imádják egymást.

Nekem is jó a viszonyom vele.Nekem is szokott tanácsot adni, meghallgatom, majd saját gondolataim szerint döntök.

Nekem apóssal vannak gondjaim.Ő bele szól mit hogy kell csinálni.Mert már annyi gyereket felnevelt.Hú vele hetente összeveszünk.

Szerencsémre jó a viszonyunk az anyósommal. Lehet a 150 km-es távolság az oka?!:)

Egyedül azt nem szeretem, amikor kezdi osztani az észt, hogy bezzeg az ő gyerekei már négy hónaposan nokedlit ettek pörkölttel... (na ja, szerintem is, késsel-villával), és mindenki kezéből kivették az ételt...

Egyszer próbálkozott beleugatni "mond anyádnak, hogy nem kell már nekem az a kaja" én meg mondtam a kisfiamnak: "mondd meg a nagyinak, hogy alig 10 perce van itt, anya meg a nap 24 óráját velem tölti, jobban tudja, hogy mikor mennyit eszem és mit csinálok". Na, azóta nincs beleduma.

Imádják egymást az unokával, apósommal azonnal legjobb barátok lettek, örülök neki, hogy legalább egy ilyen nagyszülő párosa van, mert sajnos az én szüleimre egy törött hintalovat nem bíznék, nem egy kisbabát.

A baba születése előtt nagyon jó volt vele a viszonyom, mondjuk már 14 éve törtünk egymáshoz. Aztán a babával bekattant nála valami, tiszta idióta volt az elején, már a férjem is besokallt, pedig ő nem nagyon folyik bele ezekbe a dolgokba. Pl. féltékeny volt arra, hogy a gyerek engem jobban szeret nála, 3 hónaposan főzött tejes csokikrémmel etette a hátam mögött, mert kívánta a gyerek, meg ilyen apróságok.

Aztán, mikor már betelt nálam a pohár, a férjem megmondogatta neki, hogy mi miről, mit gondolunk, és köszönjük a "tanácsokat", elgondolkozunk rajta, meg ilyenek, azóta nagyi 180 fokos fordulatot vett és visszakaptam az én vibráló, de normálisnak mondható anyósomat, a gyerekem meg egy szuper nagymamát.

És tényleg az a titok, hogy egyformán kell kezelni a szülőket, mert a férjem is felrója nekem néha, hogy kivételezek anyuval, pedig igyekszem egyformán viselkedni, csak ugye anyósom az elején annyira kihúzta a gyufát, hogy idő kellett, amíg megint bízni tudtam benne.