Mi lehet a megoldás egy ilyen szituációban?

"Az, hogy spóroljunk, a mai helyzetbe, ilyen árak mellett örülök, ha hónap végéig kijövünk."

De hogy a lóf*szba nem tudtok spórolni, ha még lakhatásra sem kell költeni, magyarázzátok már el nekem??? Miért nem változtattok?

Borzasztó ez az élettelenség. Mi nem kaptunk egy fillért sem, és nem lakhattunk egyik szülőnél sem, hogy legalább azzal spóroljunk, minden magunknak teremtettünk meg.

Elmentünk munka mellett tanulni, szakmát meg egyetemet csináltunk levelezőn, nyelvet tanultunk, még külföldre is hajlandóak voltunk kimenni sz*r munkát csinálni.

Most itt itthon vagyunk, én nem is dolgozom most, mert gyeden vagyok, mégis kifizetjük a lakáshitelt(!), rezsit, eltartjuk a gyereket, újítjuk a hàzat, ahogy tudjuk, fenntartunk egy autót és minden hónapban félrerakunk egy keveset még az elszabadult árak mellett is. Pedig nem keresünk 5-600 ezreket, pláne, mióta én itthon vagyok.

A hozzátok hasonlók meg ott élnek a szülői házban, nem kell költeni se albérletre, se lakáshitelre, feltételezem, a házat sem ti tatarozzátok, mégis sírtok, hogy örültök, ha marad pénzetek. Mondjátok már el, hova a francba teszitek a pénzt? Mások hogy tudnak albérlet/hitel mellett, gyereket nevelve is megélni, ti meg a kérdezőék pedig nem?

Kérdező, őszintén szólva milyen megoldást, vagy egyáltalán, ad abszurdum milyen választ vársz tőlünk?

Megoldások:

1.) Férjed mindig segít, amikor kell.

2.) Ha gazdagok vagytok, felvesztek egy alkalmazottat, pénzért, aki mindig kéznél van, minimum napi 8 órában (esetleg bentlakással 12-ben), és jól (vagy ha találtok balekot, akinek minden fillér számít, mert mondjuk hajszálra van a kilakoltatástól, akkor potom pénzért,fillérekért) megfizetitek, és amikor após-anyós füttyent, akkor te elkiáltod magad, hogy Csicska, hopp!, vagy ehelyett, hogy udvariasabban, hogy Pista, pattanj! és Pista ugrik, vagy ha nem, akkor meg kell Pistának mondani, hogy egy hiba, és a második után páros lábbal ki van rúgva, és Pistáról minden létező, lehetséges, elképzelhető fórumon elhinted, hogy semmirekellő, lusta, léha ember, akit még krumplihámozásra se lehet/nem szabad alkalmazni!

43. vagyok

3.) A 3. számú megoldás, hogy jó messzire elköltöztök (100-150 km-re, vagy 300-ra,az ország túlvégébe vagy messzebbre, esetleg külföldre - nem tudom, nem írtad, hol laktok), és akkor ellehetetlenül az egész ugráltatósdi, mert én hiába próbálnám ugráltatni apósomékat, amikor nemrég még 200 km-re laktak, most meg 150-re vannak mitőlünk.

Én cak csodálkozni jöttem, hogy mi a ferancot kell ennyit segíteni napi színten két 50+ embernek?

Mit nem bír bevinni az autóból anyós egyedül?

Talán lepukkantak egészségileg? Mondjuk ezt inkább cáfoltad, amikor arra céloztál, hogy csak ötvenesek.

Mi a férjemmel pár hete a kisbuszunkból ketten hoztuk be a házba 6 vagy 7 lépcsőfokon (a franc se tudja pontosan) az új mosogatógépet.

Én a festés előtt szekrényeket, bútorokat tologattam.

Ha ennyi idősen ilyen gyengék, mi lesz itt később? A ti életeteknek annyi....

Egy 50 pluszos

Jézusom, most az 50 pluszoson én is lehidaltam. 56 vagyok, de oda mernék állni egy harmincas mellé. Simán behozom, megemelem, (férjem persze mindent kiszed a kezemből így is). Akkor nem tudtam, amikor a szememet műtötték, utána pár hónapig nem emeltem semmit.

Férjem is fitt, jobb kiállású, mint a 36 éves (első házasságból) fia. Komolyan, ilyen különbségek vannak már ebben a korban? Vagy csak lustaság?

Amúgy kérdező, tudod, mindent az életben "csomagban" kapunk. Kaptatok segítséget anyóséktól, de ott laktok, valszeg onnan fog elvinni a fekete autó is, szóval ebbe pihenjél szépen bele, hogy életük végéig rátok lesznek gyógyulva.

Mi 150 kilométerre lakunk a mi szüleinktől, mindent mi hoztunk össze. Gyerek mellett segítség sem volt, nagymama, ilyesmi. Viszont szabadok vagyunk, ők megoldják ott a mindennapjaikat nélkülünk (még most is, pedig anyukám 79 éves, bár meg nem mondaná róla senki.)

Szóval a "csomagból" nem lehet kimazsolázni, hogy ezt kérem, ezt nem kérem. Ilyen az élet.

Egyébként én se értem miért ekkora teher szatyrot becipelni meg a csapot megnézni a szülőknél ha csöpög. Mármint ezek nem olyan dolgok amik mindennap 10x előfordulnak, hanem mondjuk heti 1x-2x.

Én elvált szülővel laktam egy társasházban (mindkettő albérlet) nyilván nekünk szólt, ha valamiben kellett segítség és kompetensek voltunk az ügyben... Cserébe például amikor elromlott a mosógép és nem tudtunk egyik napról a másikra újat venni vagy a szerelő nem ért rá, nem fulladtunk bele a retkes ruhába, mert anyám ott lakott 40 méterre.

Szóval ezzel csak azt mondom, hogy tuti ő is segít nektek, már eleve azzal, hogy kaptatok a házatok alá egy telket.

Na mindegy, nem is érdekel, ha ennyire derogál megmozdulni is akkor tényleg csak az elköltözés segít.