Normális vagy csak én reagálom túl?
Szóval az a helyzet, hogy a férjem (nem olyan rég házasodtunk össze) szerintem nem tud leválni az édesanyjáról, és fordítva. Pl. Mindennap legalább 2-3szor beszélnek telefonon, kb mindenről beszámol neki, ha történik valami rossz dolog a munkahelyén ugyanúgy elmondja rögtön utánam neki is, aztán anyósom pedig még rámír elmeséli nekem, mintha nem tudnám, hogy pl mi történt. Olyan fura ez nekem..
És úgy érzem hogy bizonyos döntésekben tudja befolyasolni (pl ebben az oltás témában is akár). Mostanában egyre jobban zavar és egyre jobban ki vagyok élezve az anyjára. Pedig egyébként jó a kapcsolatom vele, hálistennek eddig nem volt közöttünk nézeteltérés.
(A férjém 30 éves.)
Szerintetek túlreagálom?
Mostmég csak kis dolgokban és finoman irányítja a mama.
Aztán majd egyre jobban, pláne ha majd valamiben nem értetek egyet.
Nekem is furcsa, hogy naponta 2-3-szor beszélnek.
Nálunk is szuper a kapcsolat az anyóssal, de párom hetente egyszer beszél vele telefonon. Nincs miről kb. Csak akkor hívják egymást, ha valamit meg kell beszélni, pl mikor megyünk hozzájuk vagy hogy a nagypapának szülinapja lesz, mikor menjünk együtt oda ünnepelni meg ilyenek. Minden mást velem beszél meg és ugyanez igaz fordítva is. Én is hetente 1szer beszélek anyuval plusz ha történik valami, akkor többször.
Két bátyám is ilyen. Bár sógornőimet tudom, hogy napi legalább egyszer beszélnek anyjukkal, de ők olyan anyásak... Bátyáim tuti nem beszélnek hetente egynél többször anyuval, sőt. Ők ritkábban is látogatják.
(27 évesek vagyunk, 5 éve költöztünk össze és így volt mindig is).
Persze ezzel nem azt mondom, hogy nem egészséges, amit férjed csinál, de beszéld meg vele, hogy te hogy érzel. Lehet párod is fog tudni valamit mondani, ami segít abban neked, hogy megértsd jobban.
“Csak úgy gondolom ha már összeházasodtunk és én is első helyre teszem őt akkor nekem is jól esne ha ezt fordítva is így érezném.”
De hát első helyen vagy!
Te vagy az első és remélhetőleg utolsó felesége.
Te vagy az élete társa, esetleges gyerekeit te fogod kihordani, veled tervezi a jövőjét.
És az anyja is az első helyen áll, mint anya. A testében hordta, fájdalommal megszülte, óvta, vigyázta és olyan emberré “alkotta”, hogy te bele tudtál szeretni!
A két státusz nem összehasonlítható, nem felcserélhető, mindkettőtöknek helye és szerepe van az életében.
Az anyja nem tudja neki azt adni, amit te adsz, te meg nem tudod azt adni neki, amit az anyjától kapott és amit jelent neki ezáltal.
Én csak azt nem értem, hogy ezek a dolgok eddig hogy nem derültek ki? Gondolom jártatok egy ideig, mire megvolt az esküvő, szóval már fel kellett tűnjön ez az állapot. Vagy eddig nem zavart?
Ha napi háromszor felhívja, az korántsem normális. Nem hiszem, hogy annyira eseménydús lenne az élete, hogy állandóan hívogatnia kell az anyját. Viszont azt mondom, hogy amíg anyóssal jóban vagy, addig ebből bajod nem lesz, de ha bepipul, akkor rövid úton el fogja marni mellőled a férjedet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!