Ez így normális? Vagy én reagálom túl?

Azt előre leszögezném hogy nem vagyok féltékeny, 23 éves vagyok van már saját családom.

Van egy bátyám aki külföldön él és sokkal idősebb nálam. Én mire megszülettem ő már gimis volt. Sosem volt meg közöttünk az a testvéri kapcsolat akárhogy próbálkoztam.

Van anyánknak egy nevelt lánya (Ő nevelőszülő) 6 éve van nála. Bátyám amikor haza jön külföldről (évente 1x) és eljönnek hozzánk (mi már külön élünk) bátyám akkor is csak a "húgunkal" foglalkozik. Vele van meg a testvéri kapcsolat, bár igazából férjemmel is olyan szinten jóban vannak hogy előbb mondaná valaki hogy ők a testvérek. Én mintha nem is léteznék. Anyának is a lány a mindene. Én is szeretem meg sajnálom a múlta miatt de még mindig a saját család az első.

Egyszerűen nem érzem hogy a család része lennék.

Nekem tényleg nagyon rosszul esik ez az egész.

Szólnom kellene? Tényleg csak túlreagálom? :(