Túl reagálom vagy nem normális?

A barátommal 2 éve vagyunk együtt. Minden oké csak az anyukájával van probléma. Azaz helyesbítek. Neki van velem. A kapcsolatunk elején az anyukája kedvelt engem. Majd ahogy komolyabb lett a kapcsolat elkezdett nekem beszologatni, megalázni mások előtt. Mára már tiltja tőlem azzal az indokkal hogy mindig velem van hiányzik neki a fia. Nálam szeretne aludni akkor az anyja nyíg hogy márpedig menjen haza éppen eleget van velem, ő nem akar egyedül aludni stbstb, Együtt fürdünk a barátommal akkor ránk nyit, könyörög, hogy aludjunk együtt hárman, és ha én kapok előtte csókott akkor nyig, hogy neki is kell puszi, és őt is kínálja meg ételekkel ne csak engek szolgáljon ki. Már az őrületbe kerget. A barátom elsőnek nem akarta elhinni nekem ezeket. De már ő is látja.. sokat veszekszünk emiatt mi is ők is.. Ha még ez semmi akkor most amit mondani fogok már féreh dolognak tartok. A kapcsolatunk elején a barátom lement egy faluba és álítása suerint semmi nem történt de nem hiszem. Tehát sok olyan lány van ott akivel voltak dolgai, amikor lement oda szakított elem mert telebeszélték a fejét stb... és lámlám.. az anyja most ott fog házat venni. Jó messze tőlem tele olyan lányokkal. Elkerülhetetlen a találkozás neki velük mert tudjátok egy busz, egy bolt stb.. Ha ő odaköltözik tuti, hogy szakítás lesz a vége.. ha csak a féltékenykedésem nézzük mert egyáltalán nem lennék nyugodt.. lehet jönni azzal, hogy a pasi se normális.. hát ja nem az.. de tudom hogy nagyon szeret engem, rengeteg dolgot tesz értem és sorolhatnám. De úgy gondolom, hogy még túl gyerek ahhoz és mégis csak az anyukájáról van szó, hogy belássa, hogy az anyja betegesen féltékeny rám..

Egy szem gyerek, és az apukáját szereti még mindig akinek már más családja van.

Amikor külön mentünk állandóan hívogatott az anyja hogy hogyan vagyok..amit nem értek, de mikor újra együtt akkor megint kezdődött minden előlről..

A legnagyobb problémam a költözés.. ő mindenféle képpen kertes házba szeretne lakni, mondtam hogy a városunkba is rengeteg kertes ház van miért pont ilyen messze tőlem.. válasz nincs persze. A barátom mivel 17 éves tenni nem tud semmit. Felajánlottuk hogy költözzön hozzánk mert van rá lehetőség, van hely és anyukám szereti őt.. de persze nem engedi neki. Tegnap ott voltam fent náluk ( ami bevallom elég ritka mert őszintén megmondom utálok ott lenni) és belemosolygott a képembe, hogy már lassan költözhetnek is.. de azt az arcot kellett volna látni.. az a boldogság hogy tud engem bántani..hát huha.. mindig mondja költözzek én oda majd oda szülöm a babát és elleszünk. Szerintem nagyon beteges. Soha nem szóltam neko vissza, mégis csak felnőt.. szerintem hamarosan elfogom veszteni a szerelmem.

Mi a farncot tudok tenni?