Hogyan reagálnátok a következőre?
Férjem születésnapját megünneplendő, elmentünk anyósomékkal négyesben ünnepelni egy elegánsnak mondható étterembe. Inkább gourmet jellegű ételek, de azért nem túlságosan. Anyósom már azzal kezdte, hogy ő nem szeret étterembe járni mert ő alig eszik amúgy is. Jó, hát ezen túllendültünk, bár nem gondoltam ezt egy megemlítésre méltó dolognak, így hogy ünnepelni jöttünk, amúgy se viszi el senki étterembe sose, így talán legalább ha mi meghívtuk akkor nem kéne ezt kihangsúlyozni. De rendben. Étlapot böngészve látom hogy kínban van, végül mindenki választ valamit. Végén persze anyós "hát na látjátok ezt mondtam hogy én ennyit nem tudok enni..." Mondjuk neki, hogy semmi gond, nem kell itt kellemetlenül éreznie magát, el tudják csomagolni, nem csak rajta fogott ki egyedül az étel, majd hazaviszi és jó lesz később.
Másnap anyós nagy elánnal meséli nekem telefonban, hogy mennyire örült a kutyájuk, mikor odaadta neki amit hazavitt az étteremből. Hát hirtelen nem is tudtam köpni-nyelni. Nem tudom már pontosan mit is evett, de valami libamájjal töltött hús volt. Nyilván azt csinál vele amit akar, ha kidobja az is az ő dolga, de hogy még így elújságolja hogy a kutyának dobta az ünnepi vacsorát amire meghívtuk, csak szerintem volt szemtelen dolog? Akkor ha ennyire becsülte legalább ne mondaná el, úgyse derült volna ki hogy nem ette meg a maradékot. Majd ezt azóta máskor is felhozta már szóba, rokonság jelenlétében is, én meg úgy éreztem leég a bőr az arcomról hogy így meséli... Nem rongyrázásból vittük őket elegáns helyre, hanem mert ünnepeltük, szerettünk volna méltó helyen vacsorázni, mi sem járunk sűrűn étterembe. De azért elmesélni hogy a drága vacsorát a kutya ette meg, nekem sok. Ezek után ha viszek neki valami házi süteményt mondjuk, lehet azt is a kutyának adja...
válasza: válasza:
válasza: válasza:Tudom, nem ez a kérdésed alapvetően, de a leírtak alapján ("drága vacsorát a kutya ette meg") alighanem rosszul lennél, ha megtudnád, mennyiért veszek tápot a kutyámnak...
Kérdésedre visszatérve: legközelebb adj anyósodnak részletes írásos utasítást arról, mit szabad/nem szabad csinálnia a kajája maradékával, amit hazavitt az étteremből. Én személy szerint röhejesnek tartom, hogy ezzel egyáltalán foglalkozol, de hát nem vagyunk egyformák.
válasza:A Te részed / kedvességed, a meghívásban ki is merül. Onnantól kár volt tovább vinned a sztorit, hogy mi lett a maradékkal. Valamiért másféle reakciókat vártál, ami mögött az lehet, hogy a kedves mamával nemigazán jöttök ki jól. Kicsinyes és sértődékeny- mondanám első blikkre, de azt hiszem tudod Te is jól, hogy nem azért bánt a dolog, mert a drága ételt a kutyusnak adta a mamzi, hanem mert ki nem állhatod. Szerintem magadban mindenféle vén bolondnak elmondtad a kedves anyóst, akinek jobb lett volna ha a torkán akad a drága töltött máj, vagy mi volt a flancos kaja neve.
Veled se mennék kajálni, ha egy hazavitt ételt így vagy képes hánytorgatni
válasza: válasza:"tudod Te is jól, hogy nem azért bánt a dolog, mert a drága ételt a kutyusnak adta a mamzi, hanem mert ki nem állhatod."
Olyan jó, hogy minden anyós-meny témájú kérdésnél jön valaki, aki ismeretlenül ilyeneket "tud" a kérdezőről...
"Veled se mennék kajálni, ha egy hazavitt ételt így vagy képes hánytorgatni"
Már nem azért, de az anyós mesélgette a dolgot. Ha nem mondja, a kérdező soha nem is tudja meg.
Nem értem egyébként a legtöbb válaszolót... Szerintem amit a kérdező anyósa csinált, igenis bunkóság, vagy legalábbis nem illő dolog. Ti hogy éreznétek magatokat, ha mondjuk visztek valakinek sütit, majd pár nap múlva megkérdezitek, hogy milyen volt. Válasz: elfelejtettük, hogy ott van a hűtőben, így már nem ettük meg, hanem kidobtuk. Nektek ez hogyan esne? Ugyanez a szituáció a kérdező és az anyósa esetében is, az nem enyhíti a dolgot, hogy nem a kérdező házi kosztja volt, hanem éttermi kaja. Abba is gondoljatok bele, hogy ez a saját fia ünnepi ebédje/vacsorája volt. Én azt nem adnám azért a kutyának... Valamennyit az enyhít rajta, ha nagyon szeretik otthon a kutyát egyébként is, és mindig jó falatokat adnak neki, meg ilyesmi. De elmesélgetni akkor sem, nem illendő és kész.
válasza:Szívecském/ tökösöm( a kívánt részt a nemed szerint értsd) ha elhívlak kajálni-ráadásul ünneplünk- az a fontos hogy jól érezd magad, hiszen ez egy kedves emlék nem csak az ünnepelt számára, hanem a szeretteinek is ugyanúgy.
Onnantól teszek rá, mit csinálsz a maradékkal hogy a buksi kutyának adod-e vagy kidobod, leszarom. Mi a fszért kell ezt túlreagálni? A kedves mama ezzel az éttermi sztorival házal az öregcsajoknál, és szinte biztos, hogy a maradék története mellékes. Ez olyan "vihar a biliben" dolog, vagy valami ilyesmi, de hogy a kérdezőnek nem a kaja a baja szinte tuti...
válasza:Arra amúgy nem gondoltál, kérdező, hogy anyósod szerint ez a normális?
Nem tudom, hány éves anyósod, de pl. a nagymamámnak határozott elvei voltak a kaját illetően:
- minden vasárnap húsleves van
- a bableveshez kenyeret kell enni
- a dinnyét is kenyérrel kell enni
- és: a MARADÉK A KUTYÁÉ!
Ha anyósod is hasonlóan gondolkodik, csak azt tette, amit természetesnek gondol: étteremben nem tudta megenni az összes vacsorát --> innentől az maradék --> a maradékot a kutya eszi meg. Gondolatmenet vége.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!