Hogyan reagálnátok a következőre?

Férjem születésnapját megünneplendő, elmentünk anyósomékkal négyesben ünnepelni egy elegánsnak mondható étterembe. Inkább gourmet jellegű ételek, de azért nem túlságosan. Anyósom már azzal kezdte, hogy ő nem szeret étterembe járni mert ő alig eszik amúgy is. Jó, hát ezen túllendültünk, bár nem gondoltam ezt egy megemlítésre méltó dolognak, így hogy ünnepelni jöttünk, amúgy se viszi el senki étterembe sose, így talán legalább ha mi meghívtuk akkor nem kéne ezt kihangsúlyozni. De rendben. Étlapot böngészve látom hogy kínban van, végül mindenki választ valamit. Végén persze anyós "hát na látjátok ezt mondtam hogy én ennyit nem tudok enni..." Mondjuk neki, hogy semmi gond, nem kell itt kellemetlenül éreznie magát, el tudják csomagolni, nem csak rajta fogott ki egyedül az étel, majd hazaviszi és jó lesz később.

Másnap anyós nagy elánnal meséli nekem telefonban, hogy mennyire örült a kutyájuk, mikor odaadta neki amit hazavitt az étteremből. Hát hirtelen nem is tudtam köpni-nyelni. Nem tudom már pontosan mit is evett, de valami libamájjal töltött hús volt. Nyilván azt csinál vele amit akar, ha kidobja az is az ő dolga, de hogy még így elújságolja hogy a kutyának dobta az ünnepi vacsorát amire meghívtuk, csak szerintem volt szemtelen dolog? Akkor ha ennyire becsülte legalább ne mondaná el, úgyse derült volna ki hogy nem ette meg a maradékot. Majd ezt azóta máskor is felhozta már szóba, rokonság jelenlétében is, én meg úgy éreztem leég a bőr az arcomról hogy így meséli... Nem rongyrázásból vittük őket elegáns helyre, hanem mert ünnepeltük, szerettünk volna méltó helyen vacsorázni, mi sem járunk sűrűn étterembe. De azért elmesélni hogy a drága vacsorát a kutya ette meg, nekem sok. Ezek után ha viszek neki valami házi süteményt mondjuk, lehet azt is a kutyának adja...