Mit tennének a helyemben? ( Hosszú történet! )

Anyóssal van a problémánk. Mindent leírni nagyon hosszú lenne, de megpróbálom a lényeget. A férjem anyja és apja nagyon korán elvált egymástól. Az apja újranősült, anyósom is újra férjhez ment többször is, fe elvált mert nagyon rossz természetű volt mindig. Ivott, játékgépezett, nem volt hű a férjeihez stb... Az egyetlen fiával az anyjánál élt. Sose dolgozott, a nagymama tartotta el. A fia később külföldre ment dolgozni, majd megismerkedtünk. Összehàzasodtu k lett egy gyerekünk. Külföldre költöztünk. Évekig küldtük az anyjának haza havonta a pénzt. 12 év után hazaköltöztünk, mert az anyja súlyos beteg lett, nem volt aki gondozza illetve az apjáéknak is szükségük volt ránk, megöregedtek. Magunkhoz vettük az anyját, ápoltuk, gondoztuk. Közben kiderült, hogy temérdek tartozást halmozott fel. Jelzálog, be nem fizetett közüzemi számlák stb... Segítettük kifizettük a tartozásait, hogy ha felépül tudjon boldogulni. Szépen rendbe jött, már nem volt szüksége ápolásra de nem akart elköltözni tőlünk, elviselni viszont nem lehetett a természete miatt, ezért mi elköltötünk, neki meg találtunk egy jó albérletet. Segítettünk eladni a telkét, kifizetni a jelzálogot. Semmi dolga nem lett volna csak a bérletet fizetni rendesen, a rezsibe is segítettük. Csakhogy nem akarta azt sem fizetni. A férjemnek elege lett belőle, nem segítette tovább. Erre az anyja beperelte, szülőtartást követelt. Megszakított minden kapcsolatot, nem akart hallani se a fiáról, se az unokájáról. Mindennek lehordott minket város szerte. Megszégyenítette a férjemet a munkahelyén stb... Egy éven keresztül ment a sárdobálás a bíróságon. A férjemnek azt kellett bizonygatni, hogy ő segítette az anyját amennyire csak tudta, bár érdemtelen volt rá, mert saját hibájából került rossz anyagi helyzetbe, és mert gyerek korában nem is ő nevelte hanem a nagyanyja mert az anyja több alkalommal is otthagyta hónapokra a nagyanyjánál az aktuális pasijai miatt. 2021. decemberben megbetegedtünk. Először a 16 éves fiam, majd én végül a férjem kapta el a covidot. A gyerekem és én is meggyógyultunk, de a férjem kórházba került és nem tudta legyőzni a vírust. Egyedül maradtam a fiammal. Apósomékkal mindig tartottuk a kapcsolatot, nagyon szeretjük egymást. Ők végig mellettem voltak. Ők nyomozták ki azt is, hogy hol van ez a boszorkány, hogy tudjunk neki szólni, hogy a fia beteg, kórházban van. Akkor még folyt a per. A kórházba nem jött be, nem látogatta meg a fiát és nem búcsúzott el. Nem értettem. Azt hittem még mindig haragszik. De mint kiderült a temetésen haragudott is, de mostmár csak rám. Gyilkosnak nevezett, azt mondta én öltem meg a fiát. Folyamatosan zaklat. Semmit nem segített a temetésben, mégis követelőzött, hogy mi legyen a halotti beszédben, ki hol állhat a ravatalozóban stb...Persze apósom nem engedte, hogy bármibe beleszóljon. Amit a temetésen művelt rémálom volt. Azt hittük, hogy a temetéssel vége lesz, de nem így lett. Arra nem volt képes, hogy a bíróságon jelentse a fia halálát, nekem kellett, pedig ő perelte be. Azóta is zaklat minket. Először engem zaklatott levelekkel meg telefonon. Számot cseréltem, engem nem tud már, most apósom feleségének írkál. A temetőbe minden alkalommal amikor kimegyek a páromhoz, ő is akkor megy. Kidobálja w virágokat amiket viszek neki. Most is én voltam pénteken reggel korán. Ő pedig délután kiment, és minden virágot amit vittem kidobált. Nem tudom honnan tudja, hogy mikor vagyok ott, nem is beszéltünk vagy találkoztunk a temetés óta. Borzasztó dolgokat híresztel rólunk. Mit lehet ezzel kezdeni? Nem bírom már elviselni. Nem állítja le magát, én meg már nem bírom a mocskolódó, vádaskodó dolgokat hazugságokat amiket rólam állít. Mit tennének a helyemben?