Felelőtlen nagymama az unoka kárára bulizik?

60rvesen szerintem az emberek már lekakilják ki mit mond és szabadabbak,mint mi. Legalábbis így képzelem. Vannak olyan nagyszülők (szülők is) akik nem szeretik az unokájukat.

Én nem csodálom,hogy élni akar,gyerekek,unokák és egy férj után aki mellett nem élhetett úgy ahogy akart.Dolgozott egész életében,miért ne élvezze ki?

Tudom hogy nagy segítség lenne nektek,ha szamithatnatok rá,de örüljetek a boldogságának.

Ő felnevelte tisztességesen a gyerekeit, évtizedeken át kiszolgálta a családját.

Eljött az idő, amikor magára kell gondolnia elsősorban, mert az ideje véges, és most van rá alkalma élvezni az életet.

Talán az is lehet, hogy ki lett használva, amikor a másik lányának gyerekei lettek, és ezt akarja elkerülni.

Itt simán arról van szó, hogy begyöpösödött bunkó vagy, van egy feltételezésem, miszerint, lehet hogy miattad nem mer elmenni hozzátok, mert ilyen ellenszenves vagy vele.

Egyébként miért fáj neked az, hogy 60 évesen is élni akarja az életét, miért lenne jobb ha otthon töltené az egész hátralévő életét, ami abból állna hogy kötöget, főz és unokázik?

Valamint, miért gondolod azt, hogy mindenképpen az unokája körül kell forognia az életének? Nem minden nagymama unokamániás. Ez nem azt jelenti, hogy rossz ember, ő egyszerűen ilyen és kész, ezzel nem árt nektek.

#11

"60rvesen szerintem az emberek már lekakilják ki mit mond és szabadabbak,mint mi. Legalábbis így képzelem."

Jól képzeled!...mondom ezt jócskán 60+-osként.

Ebben a korban már nincs az emberben megfelelési kényszer és kiismerte az ember annyira a többi embert, hogy ne számítson a véleményük.

Ezért is van az, hogy az öregek sokszor nyersen őszinték, mert már kendőzetlenül ki merik mondani a véleményüket.

Úgy úgysem lehet élni, hogy az mindenkinek tetsszen, (lásd: La Fontaine: A molnár, a fia meg a szamár c. meséje) akkor éljünk legalább a finisben úgy, ahogy nekünk tetszik!

És ennek semmi köze ahhoz, hogy valaki szereti vagy nem szereti az unokáját, mert a szeretetnek nem az a fokmérője, hogy valakire ragadok mint a zsírtalan csusza, vagy ezen a címen önfeladásra kényszerülök és az utolsó leheletemig hagyom magam kihasználni.

"Feleségem teljesen kivan, hogy a saját családjától 0 segítséget kap.."

És a kedves férj mennyit segít a gyereknevelésben és a háztartásban?

Anyósod 40 éves kora körül lett nagymama, vagyis épphogy kirepültek az egyetemista korú gyerekei (vagy legalábbis az egyik), máris újra babázott. Aktívan részt vett az életükben, aztán azok a gyerekek a középiskola elérkeztével már mással foglalkoznak, a nagymama jobban ráér. A férjét is elveszti, nincs már semmi, ami a mókuskerékben tartsa. Elkezd bulizni, utazni és azt csinálja, ami jólesik. Az egészsége megőrzése az ő érdeke lenne, de ez (sajnos vagy nem) az ő dolga.

Mire a ti babátok megszületett, neki már látszólag elege van a kötelező viselkedésformából és szabad akar lenni, ezt nem róhatjátok fel neki. Igaz, hogy a tőletek született unokának nem lesz ugyanolyan nagymamája, mint a tiniknek volt, de az idő halad, a körülmények és az emberek változnak, nem várhatjátok el, hogy feladja magát a ti kényelmetek miatt. Annak sincs értelme, hogy eljátssza a törődő, sütis nagyit, ha nem akar őszintén az lenni. Fogadjátok el, hogy ez jutott és neveljétek szeretetben, a meglévő eszközökkel és résztvevőkkel a kicsit.

A gyerek a tiéd. Nem anyósnak csináltad. Magadnak és a párodnak. Senki, SENKI se köteles nektek ingyem bébiszitteekedni.

Tök mindegy mi az oka, ha nem akar foglalkozni a gyerekkel akkkor fel kéne fognod és lekopni

Talán kielégítőbb a szexuális élete, mint eddig.

Amúgy ha egy süti,egy tál étel akkor finomabb,ha szívvel csinálják és nem muszájból. Komolyan így van.Milyen unokazás lenne az,ha muszájból csinálná.

Jelezni lehet,hogy ha szükségetek van rá,hogy kellene a segítsége.

Már bocsi, de miértkéne segítenie a nagymamának? Egyáltalán nem kötelessége, a pénzét költheti, amire akarja, és úgy járatja le magát, ahogy akarja.

Fogadjátok el, hogy sosem fog törődni a gyerekkel, ne is számítsatok rá!