Hogy koptassam le?
Alapból elég magamnak való típus vagyok, persze a férjemmel élek, Őt nem esik nehezemre "elviselni", de egyáltalán nincs se kedvem se hangulatom más emberekhez időnként. Főleg anyósomhoz. Egy ideig nem is volt gond mert szinte utált az egész család a férjem felől, nekem ez a helyzet majdnem meg is felelt mert nem kellett velük találkozom túl sokat. Mondjuk az jobban zavart hogy nem igazán adtam rá okot hogy utáljanak, de mindegy. Azonban mióta összeházasodtunk mintha kicserélték volna őket, hirtelen jópofiznak állandóan, oké, ez sem zavart igazán mert nem lakunk túl közel egymáshoz. Na de mióta terhes vagyok, egyre jobban akaszkodnak rám, főleg anyósom. Most a terhesség végéhez egyre közeledve már odáig jutottunk hogy napi szinten többször ír nekem és hív. Nekem ez nagyon sok. A saját anyámmal nem beszélek napi szinten, vagy ha igen fontos, értelmes dolgokat osztunk meg egymással nem ez a sablon "szia mizu" szöveg beszélgetés zajlik le. Ezt is csak azért kérdezi hogy utána leírhassa hogy az ő életében mik történtek, amik engem egyáltalán nem érdekelnek. Már odáig jutottam hogy nem írok vissza, nem veszem fel a telefont. Most beteg is vagyok egy hete, terhesen a dög melegben igazán kellemes a láz meg köhögés, most aztán tényleg naponta többször zaklat, nem érti meg hogy esetleg pihenni szeretnék. Mégis mit mondjak neki hogy végre lekattanjon rólam? Arra gondoltam hogy legközelebb ha kérdezi hogy vagyok megírom neki az egészet úgy ahogy vagyok, hogy nem elég hogy beteg vagyok, terhes vagyok, meleg van még te is idegesítesz a hülyeségeiddel napi szinten. Mert persze mindenbe szeret beleszólni, rám akarja sózni a "csodaszereit" amiktől várja a csodát a valós betegségeire, amire diéta lenne a megoldás, de persze egyszerűbb megvenni az x. "csodaszert" és várni a csodát.
Nem akarom első körben túlságosan megbántani, de lehet nem lesz más megoldás. Nem szeretnék várni a gyerek születéséig és akkor csinálni a feszültséget, előtte kéne még lerendezni a dolgokat, nem is értem hogy fajultak el idáig a dolgok ennyi idő alatt.
Én megértem a kérdezőt.
Anyós témától teljesen függetlenül én magam utálok a semmiről beszélni, cseverészni, végtelenül untatnak a "Mizu? Semmi" beszélgetések. Főleg akkor, ha számomra érdektelen a másik fél. És ez nem azon múlik, hogy utálom, nem utálom, csak nem vágyom a 0-24 elérhetőségre.
Már RÉG megmondtam volna neki, hogy xy, ne hívjon, mert semmi szükség rá. Heti 1-2x max beszélünk ha van értelmes téma, de ennyi.
És nem reagáltam volna a megkereséseire.
Főleg hogy sokszor a lányáról kezd el beszélni, amikor ő tényleg ki nem állhat engem, meg tudja hogy nekem sem a szívem csücske. Mindig dicsekszik vele hogy milyen jó élete van, hova megy nyaralni meg stb. Képeket mutogat róla hogy milyen jól néz ki. Nekem egyáltalán nem jön be az egész életstílus amit ő csinál, hogy lassan 30 évesen normális kapcsolata nincs, csak nyaralgat egész életében. Biztos valakinek ez menő, de tudja anyósom is hogy nekem nem ez az életcélom, főleg nem hatalmas, forgalmas városokat, épületeket nézni. Mondjuk lehet még mindig izgalmasabb téma mint amikor azt kezdi el mondani hogy melyik terméket hol vette meg olcsóbban, melyik boltban.
Ritkán kibírok egy-egy ilyen beszélgetést, de azért napi szinten nem igazán.
Most jelenleg én se reagálok rá ha ír vagy hív, majd csak rájön, ha pedig nem akkor elmondom neki ezeket. Ha pedig nem fogja megérteni így sem akkor majd a férjemnek mondom meg hogy vagy én közlöm vele bunkóbb formában vagy akkor rajta a sor.
#18
Akkor sem kell hívnia, ha baj van, és nagyon fontos a dolog, mert azzal pedig hívja csak a fiát, miért Téged kellene?
Én megértelek. Férjemmel mi "rangbéli" különbözőségek vagyunk :D anyós szerint legalábbis, na a lényeg, hogy anyós szerint nem illettem a fiához. De a fia, már a férjem, ő szerint meg illettünk.
Két gyerekünk van :)
Aztán ezt anyós végülis észre vette, de nem látta be mai napig sem, tehát próbál hátulról támadni, mézes mázas a férjem előtt, amikor meg férjem nincs jelen, akkor kapom a beszólásokat. A helyedben szépen lassan kezdeném leépíteni a kapcsolattartást, nem venném fel a telefont, szűkszavúan beszélnek, hümmnék, igen - nem válaszokkal, aztán hirtelen mondanám, hogy mennem kell, szia.
Ha meg nem esik le neki, akkor nyugodtan mond neki, hogy szeretnél "befelé" figyelni, készülni a szülésre, átgondolni mit kell még venni, milyen lesz a szülés, milyen lesz a baba ápolás,ekörül járnak a gondolataid.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!