Hogyan "koptassam" le anyukámat magunkról?

Nem értem miért fáj neked, hogy anyukád egyedül van és szeretne nem begyöpösödni és néha szeretnè ha elvinnétek ide-oda. Te láthatóan szégyenled őt. No de miért?

Nem kell minden héten elvinni, csak havi egyszer maximum. Balatonra miért nem mehet? Meg mi az, hogy sofőr? Ha bérel magának egy szobát valahol miért fáj levinni a Balcsira, ha ti is oda tartotok?

Nem értem bocsi. Nem szereted őt? Vagy mi?

Nem kell neki mondani, hogy mentek valahova. Miert is dicsekedsz vele?

Amugy meg 60 evesen is meg kell nezni kivel all oda az ember. Miert ne? Akkor keruljon ossze barki jott-mentel? Na ne mar! Miert nem te, kedves kerdezo. NIncs az, hogy "ha nincs jo, kell/megteszi a kaka is.

Na es akkor a kerdes utan, jon meg ez, meg ez, meg ez.

Lehet, hogy o nem vitt sehova, de apaddal eljuttol, gondolom. Viszont oneked, apaddal egyutt fizetett belepojegyet, taborba mentel, kajaltattak es gondolom kaptal egy-egy fagyit.

Mint irtuk, fogs be aszad, hova jarsz a pasiddal, nem elsz anyaddal egyutt, nem tudja, hacsak nem dicsekedsz.

Teljesen együttérzek veled, az én anyám is ugyanez, némi különbséggel. Pl abban különböznek, hogy anyámnak még megvan a férje, apám, csak ő sehova nem akarja elvinni anyámat, ezért ránk akaszkodik. Nálunk az segített, hogy messzire költöztünk, azóta nem tudja annyit cipeltetni magát, de míg nála éltünk, rendszeresen taxiszolgálatnak hitt minket. Ott a saját két autójuk, ott vannak a testvéremék, de mindig velünk akart ingyen utazást magának. Ha valahova nem vittük el, pedig ő jönni akart, akkor hisztit rendezett, elhordott engem mindennek, hogy milyen hálátlan dög vagyok, minek születtem meg...stb.

Tavaly volt egy olyan eset, hogy együtt mentünk kirándulni a családdal, de apám az utolsó nap kitalálta, hogy mégsem jön. Anyám azt a felállást akarta kivitelezni, hogy ő odaadta a kocsiját a testvéremnek meg az aktuális pasijának, ők mentek kettesben, hozzánk meg be akart ülni harmadiknak. Megmondtam neki, hogy menjen a saját autójával, milyen az, hogy az ő autóját odaadja másnak, aztán velem akar jönni. Hát ne tudd meg, mit kaptam ezért, 2 hétig nem beszélt velem, az egész család rámförmedt, hogy micsoda egy szörnyeteg vagyok.

De míg otthon laktunk, havonta többször kellett magunkkal cipelni vásárolni. Volt, hogy eltűnt a számára ismeretlen nagyvárosban zuhogó esőben, telefon kikapcsolva. 1,5 órán át kerestük, miközben az egyikünknek be volt kötve a lába egy komolyabb sérülés miatt. Mikor a 1,5 órányi keresés után alig maradt időnk este még vásárolni, bezártak a boltok közben, még neki állt feljebb, hogy MI hogy elütöttük az időt. Akkor is leosztottam, de nem hatott. Ja, ráadásul soha sehol semmit nem fizetett, a testvéremnek meg a kislányának (az unokának) összevett mindent, de nekünk egy üdítőt nem fizetett, amiért mindenhova magunkkal vittük. Érdekes, mert mikor apám is velünk jött, mindig meghívtak, így van aki ismeri az illemet, de anyám magától nem.

Mióta messzebb lakunk és fizikailag lehetetlenség mindenhova cipelni, azóta kicsit jobb a helyzet. Sajnos anyagi okokból viszont közelebb fogunk költözni, már előre félek, mi lesz megint.