Tudnátok együtt élni úgy valakivel, hogy a leendő anyós és após ott él mellettetek?

Nekem ezzel az a problémám h az a ház mindig a TE házad lesz. En nem érezném a sajátomnak, hiszen nem az.

Ha valamit átakarok alakítani ahhoz az engedélyed kell, nem közösen hozunk döntést.

Ez engem zavarna.

Az "ajándék" anyósék csak hab a tortán 🤦

Így még csak az az opció se marad h azt eladod és közösen veszünk egy másikat amihez pont annyi jogom van mint neked

Ez csak igen konkrét esetben menne számomra:

1. A két ház közt kell egy kerítés, amin nincs átjáró.

2. A saját telekrészeden az utca felöl is zárható kapu van, meg a ház is kulcsra zárható.

3. A szülöknek nincs kulcsa sem a kapuhoz, sem a házhoz. (Ha netán elutaztok, addig odaadjátok a sajátotokat esetleg!)

4. A szülök elöre bejelentve jöhetnek csak hozzátok, illetve nem minden nap ülnek a nyakadon.

Csak tapasztalat szerint a legtöbb szülö ebbe nem megy bele, akkor meg nincs semmi magáneletetek, privátszférátok.

Mi majdnem így jártunk.

Annyi volt a különbség, hogy ott 1 utcával arrébb volt a ház.

Nagy hisztik árán mi csak elköltöztünk egy másik városba. Így megúsztuk.

2 éve férjem tesójáék viszont odaköltöztek. Hát a felesége már menekülni minden áron, csak sajna elment a pénz a felújításra. Gyűlöl anyósom közelében lakni és teljesen megértem. Az a nő nem ismeri a határokat... A helyzet még rémesebb lett mióta fél éve kisbaba van és kedves anyós úgy érzi bármikor betoppanhat osztani az észt.

Szerintem ha így halad 3 éven belül elválnak.

Mi meg áldjuj az eszünket, hogy inkább hitellel, de 1,5 órányira költöztünk.

Ha rákényszerül az ember, akkor szinte bármit el lehet viselni, de ha megoldható akkor sokkal jobb egyedül lakni az új kis családnak.

Tapasztalat, mindkettőnk szüleivel éltünk együtt.

Biztos, hogy nem lennék a jövőbeni párod.

Add el, szülőktől távol tervezz, egy életképtelen, anyucipicifia senkinek nem kell.