Mit tennetek ebben a helyzetben?

És ez miben nyilvánul meg?

Mi jóban vagyunk a saját és egymás szüleivel is. Szoktunk közös programot is csinálni. De megvan a magunk élete, a szabadidőnk nagy részét nem a szülőkkel töltjük. Nálatok ez lenne az elvárás? Vagy mit ért bensőségesebb kapcsolaton?

Konkrétan le kéne írnod, mi az, amit a párod még szeretne, de te már sokallod.

Mondjuk minden vasárnap náluk ebédelni, azt én is túlzásnak tartom. Még kéthetente is.

De nekem pl. természetes, hogy névnapkor, születésnapkor megköszöntjük és meglátogatjuk őket.

Ez így kevés.

Ha azt várná hogy tárgyaljuk ki a nemi életünket nyilván túlzás lenne. Ha havonta szeretne látogatóba menni veled hozzájuk az ok.

"menjunk tobbszor, jojjenek ok is, olykor programok"

Konkrétumot még mindig nem írtál.

Milyen gyakran és milyen programokra?

Ez azért sok. Pl. kirándulásnál nekem gond lenne, hogy aki egy generációval idősebb nálam, az kevesebbet bír gyalogolni.

Évente 2-3 alkalommal elmennék velük, mert annak is megvan a hangulata, de kéthetente ez túlzás.

No meg ebből az is következik, hogy kettesben a pároddal akkor alig mész kirándulni, étterembe stb. És nekem ez volna az igazi probléma! Hogy alig van kettesben programunk!

Ez gyakorlatilag majdnem olyan, mintha csak hétközben élnétek együtt kettesben.

Hétközben meg ugye - ha praktikusan gondolkodsz - nem "éltek" együtt, mert ha nem vagytok multimilliárdosok és oligarchák (Mészáros Lőrinc,Tiborcz István, Garancsi István és társai), akkor bizony hétközben óhatatlanul dolgozni kell, vagy ha nem teszed/teszitek (és nem nyertek lottóötöst sem), akkor előbb-utóbb kirúgnak és nem tudod/tudjátok kifizetni a számlákat (hacsak nem nyersz egy milliárdos ötöst a lottón/Eurojackpotot), amik meg könyörtelenül jönnek.

Hogy a kérdésre IS válaszoljak: kivárnám a holnapi napot, és délután, mikor hazajött, de legkésőbb szombaton délelőtt, mikor NEM DOLGOZTOK, leülnék vele, hogy figyelj Pisti, nekem ez sok. Én VELED akarok együtt lenni, nem édesanyádékkal. Most azt kérem, hogy egy darabig ne járjunk hozzájuk, értsék meg (és akkor itt akár fel is sorolhatod az érveidet,akár tételesen, akár vázlatosan, hogy azért, mert anyád mindenbe beleszól, beleköt, vagy rosszul csinálja a paprikás csirkét, vagy folyton tökfőzeléket főz, amit utálsz, vagy folyton megkritizálja, hogy miért pirosba/kékbe/szürkébe jársz mindig, pedig azt ő utálja, de téged akkor sem érdekel és csakazért is azt hordod...) stb.

S igenis törekednék a több közös programra A PÁROMMAL, KETTESBEN, azaz NÉGYSZEMKÖZT. Ha ő ezt terhesnek, fullasztónak, problémának érzi, ha nem érzi jól magát veled négyszemközt, csak (bármelyikőtök szüleinek társaságában), akkor ő bizony nem a te Nagy Ő-d.

Akkor - bármennyire is fáj - el kell engedni.