Anyós kérdés. Mit tennétek ebben a helyzetbe?

10 éve van párom, ebből már 4 év házasság van. Kezdetben annyira jóban voltunk anyósékkal (falun élnek), hogy kint aludtunk náluk (külön házban), vagyis csak szerintem voltunk jóban.. Öszintén mondom jobbnál jobbakat főzött, mosott ránk, amikor kint voltunk hétvégén, és természetesen én is segítettem sok mindenben, amiben tudtam. De aztán fordult a kocka. Nem azt mondom, hogy most nem jó a viszony, szemtelen, és aljas megjegyezései vannak. Pl házasodásunk előtt anyámnak megmondta "próbálom megszeretni a fiad, de nem megy", aztán ezt letagadta, hogy nem így volt. Mindenbe beleszól, amihez semmi köze, többek között marhaságokat beszél. Aztán hagy ne mondjam, hogy a fiának (aki végtelenül ügyetlen) is van párja 8 éve, akit szintén után, mert nem ilyet képzelt a fiának, pedig rendes nő, dolgozik, ha van ideje segíti még őket is. Sokszor olyan akciós dolgokat hoz, amihez anyósom nélküle nem jutna hozzá. Nagyon utálatos dolgokat mondd róla, miközben szívből szereti a fiát. Én úgyszintén szeretem a feleségem, a kapcsolatunk csak javul az évek folyamán, reméljük áprilisban megérkezik a baba. Nagyon sok mindent leírhatnék még, a kis aljas húzásairól, eddig kibírtam, hogy ne szóljak be neki (saját házában nem is tehetem úgy érzem), de már egyre nehezebben viselem így 40-hez közel. Mit lehetne tenni, hogy végre takarékra állítsam és ne próbáljon minket fúrni? Hol követhettem én el a hibát, mikor sohasem mondtam azt, hogy nem, én ebben nem segítek? Mindig igazat adtam neki, és boldogan beszélgettem vele, a lelkét is ápoltam, amikor depresszióban volt valami olyan apróságon, amit a legtöbb ember elfogad. Szerintetek az ilyen embernek mi baja lehet? Bocsánat, hogy hosszúra sikeredett, de ez kb a ezreléke, amit mondhatnék. Kérem ne 10-20 éves válaszoljon!