Milyen gyakran jártok a pártok családjához? Szemét vagyok, hogy nem szeretnék minden hétvégét a vőlegényem családjával tölteni, hanem közösen programozni vagy a kis lakásunkban elleni? Egyre jobban felemészt ez a dolog.

Nálunk is így kezdődött, hogy egy hétvége az én szüleimnél egy hétvége az ő szüleinél. 30 és 90 km.

2 hónap után mindkét oldalon megmondttam, hogy mostantól nincs ottalvás, vendégségbe megyünk. Reggel megyünk, ebédelünk, délután jövünk.

A gyakoriság folyamatosan csökkentettük, mostmár csak kB havonta megyünk. De nincs kőbevésve, ha van valami szülinap, extra segíteni való van hogy megyünk 2 egymás utáni héten is, de utána egy hónapig nem.

Ülj le a pároddal ezt megbeszélni. Aztán együtt üljetek le anyóssal is.

Én se vagyok a menetrend (pl havi egy hétvége) híve, mert az megint csak egy plusz kötöttséget és kötelezettséget fog jelenteni.

Majd ahogy kijön a lépés. De nem szabad, hogy egy felnőtt pár élete anyós(jelölt)ék körül forogjon.

Exeméknél is ez volt a szitu... na, én három hónap együttélés után megmondtam neki, hogy engem nem érdekel, menjen a szüleihez, én biztosan nem cs.szem el a hétvégéimet ilyenekre.

Ő ment szorgalmasan, mert "anyuék", én meg eljártam túrázni, sportolni, stb., végül szakítottam vele, mert ő mindig! anyuékat választotta, és hétvégén egyszer sem csináltunk közös programot.

Egyébként TE miért vagy még együtt egy ilyen utyimutyi emberrel? A "dehát szeretem" NEM válasz, csak szólok.

Totál feláldozod az életedet olyan emberek kedvéért, akikhez semmi közöd sincs.

Pedig nagyon egyszerű a megoldás: el kell adni a telket, ha az, akié nem tudja művelni, csinálni. Ha a vőlegényed viszont szereti ezt az életmódot, neki nem hiányzik az, hogy normálisan élje az életét, és ne a szülei elvárásainak befeküdve, akkor még most dobbants, mert ez jobb nem lesz, legfeljebb, ha meghalnak és végre ti adhatjátok el, vagy a párod rokkan bele ebbe az életmódba.

Ha neki is teher, csak egy anyucipicifia papucs, akkor meg vagy a sarkára áll, vagy az előző pont lép életbe. Az se megoldás, ha egyedül megy, mert előbb -utóbb úgyis eleged lesz abból, hogy tulajdonképpen egyedülálló vagy, mint a 7:20-as is.

Amit csináltok az nem élet.

A párod vagy nagyon tutyimutyi, aki soha semmiben nem fog kiállni saját magáért, és mindig ugrani fog ha anyuciék fügyülnek VAGY nagyon is tudatos ez a részéről.

Ha az utóbbi eset áll fenn, és annak ellenére, hogy már most mutatkoznak jelei annak, hogy ez finoman szólva nem egy jó kapcsolat, de te mégis hozzámész feleségül és gyereket szülsz neki, nagyon meg fogod szívni. Ez innentől csak rosszabb lesz. Házasokként, várandósan, később a síró babával a karodon (+ kistesóval a pocakodban) is utazgatnod kell majd anyósékhoz kapálni a kertbe. Akkor fog jönni az ötlet, hogy költözzetek oda, mert máshogy nem megoldható. Vagy maradsz otthon egyedül pelenkázni.

Én nem lennék együtt a pároddal, mert baromi önző. Nem a szüleivel az, mert nekik rögtön ugrik, hanem veled szemben. Teljesen természetesnek veszi, hogy te mindig minden körülmények között ott leszel mellette, engedelmes kis pincsiként követed őt, elhanyagolod miatta a saját családodat/barátaidat, nem nyavalyogsz, hogy nincsenek közös hétvégi programok stb.

Mit tud adni neked ez a férfi, amiért ez megéri? A szerelmet úgyis ki fogja idővel ölni belőled ez a helyzet, hiszen már most zavar. Vagy azért tűrsz, mert ő komolyan vett és gyűrűt húzott az ujjadra? Más is eljegyezhet, elvehet feleségül.