Anyós nem akar utazni azért, hogy láthassa az unokát? Kinek lenne jobb engednie?

Anyós a szomszéd utcából nem talál ide január vége óta...

Állandóan a sok munkával jön, de a másik unokákért (lánya gyerekei) el tud menni az utcánkban lévő oviba és iskolába...

A férjem magasról tesz rá, engem azért bánt, hogy a kislányomnak úgymond nincs nagymamája, mivel Édesanyám már nem él.

Sajnos semmi szép és jó jelzőt nem tudok rá mondani, a közel 8 év alatt számtalan alkalommal sikerült bántani, kihasználni minket, neki örömet okoz, ha itthon feszültség van, ugyanis a "koronaherceget vettem el tőle", és fájó neki, hogy a férjem már nem őt pénzeli, hanem a saját életét éli velünk, egyszerűen, de szépen. Állítása szerint én kiforgatom és kihasznalom a fiát, pedig ebbe a kapcsolatba nem én jöttem úgymond nincstelenül, hanem a férjem, 2 munkahelyen dolgoztam a kislányunk születése előtt, volt olyan időszak, mikor én többet kerestem, mint a férjem. Mégsem vagyok jó. De ez az ő baja, nem az enyém. Engem azért bosszant, de bízom benne, hogy a karma dolgozik...

Kedves 25-ös!

Persze, nem hiányzik, jobb, ha nem jön, csak ez a megkülönböztetés esik rosszul. Mások előtt nagyon tudja játszani az agyát, mondjuk máshoz nem is ért.

Az én anyósom egy gátlástalan dög, nagyon szereti a pénzt, főleg másét, és ezért még a lábát is hajlandó széttenni. Gondolhatod, a férjem is nagyon szégyenli.

Képes volt apukámra is rárepülni, mert van pénze, lakása, haza, szép autója. Apu meg egy szempillantás alatt megsemmisítette, felállt a karácsonyi vacsinál, és kiment. Na, ez a ciki, de ő nem fogja fel, nem is érzi gáznak magát.

Engem nem érdekel, hogyan éli az életét, de ne turkáljon se apu, se a mi pénztárcánkban.

Az, hogy az unokák ennyire meg vannak különböztetve, nagyon látványos és sokat tudják, főleg, hogy falun élünk. Az én gyerekemnek képes volt mikulásra idehozni egy pulcsit, mert a másik kislány unoka kinőtte. Az én gyerekemnek teljesen jó a maradék és a csapvíz, a másikaknak több tízezer forintért vásárol. Ne értsd félre, nem a pénzt nézem, de ha az egyikre van, akkor a másikra is legyen. Nálam a pontot az i-re Anyukám halála után tette fel, mikor azzal turnézott, hogy ő mennyit jár át segíteni, mert én nem tudom ellátni a családomat. Egyetlen egyszer sem volt itt, egyszer kértem segítséget, ide se ért. Regényt tudnék írni.

A szememben ő nem anya és nem is nagymama. Ő nekem a férjem anyja és kész. Egy számító, öntelt, beképzelt, haszonleső kígyó.

Majd ha baja lesz, megtalál, ahogy eddig is. Majd akkor én is olyan szépen fogok vele viselkedni, ahogy ő velünk.

Kíváncsi vagyok, húsvétkor áttalál -e, remélem nem. Ha mégis, akkor én fogom elküldeni a pics@ba, a férjem mondta, nyugodtan tegyem meg (ő nem lesz itthon). Eddig nem akartam lealacsonyodni hozzá, de most úgy érzem, meg fogom tenni.

Két utolsó, próbáljátok megérteni az anyósaitokat. Nem védem, hisz vadidegenek. 48 évesen gyerek, meg műcsöcs -talán nőként élne még egy pár évet. 25-ös, neked feleannyi idősen lila gőzöd nem lehet arról az érzésről, amikor rájössz, mostantól öregasszony vagy. Se nő, se szerelem, se szép nem lehetsz, csak öregszagú dauerolt nyugger. Lehet, hogy 50-ből 49 ezt helyén tudja kezelni és mindenki számára elfogadhatóan artikulálni a külvilág számára, anyósod ezt a feladatot nem tudta megugrani (Szerinted.). Nem az egész jelenlegi életét kellene minősíteni, hanem amikor olyat tesz veled, a gyerekeddel ami neked nem esik jól, amit ellenségesnek ítélsz meg azt az adott szituációban utasítsd vissza. Akkor leszel korrekt és tökös, ha ezt megteszed. Emberi hangon(!) beleállsz a szituba, hogy nem fogadod el tőle a használt játékot. Még meg sem kell indokolnod. Hogy mit kezd ezzel, hogy telekürtöli még a Marsot is, hogy te milyen vagy, nos az az ő dolga. Ha megteszi és neked nem tetszik felhívod/áthívod és felszólítod a hitelrontó magatartás beszüntetésére. Aztán még az is lehet, hogy megérti, hogy nem szeretnél használt cuccot ajándékba kapni, egyszerűen rosszul esik, inkább ne hozzon semmit csak magát és jó szót minthogy használt cuccokat amikre a gyereked nincs rászorulva. Én nem vagyok az anyósod korosztálya, így csak elképzelni tudom azt a harcot ami a női élete végén benne dúl. Szerintem te (és am. senki) nem kérheti számon rajta, nem róhatja fel neki a szülését és a "műcsöcseit"! Képzeld el pár év múlva a te gyereked partnere így fröcsögne rólad mert az ő ízlésének te nem lennél megfelelő. Szerintem se a gyerekével, se a műcsöcsével a te személyedet nem bántotta meg és a gyermekednek sem okozott kárt. Az irányába -valószínűleg jogosan- felgyülemlett feszültséget még most tedd helyre, te még magadban tudod kezelni. Nem kell barátoknak lennetek, sőt simán lehet, hogy nem vagytok emberként kompatibilisek egymással, de a családi kéretlen köteléket a másik és saját magad tiszteletben tartásával kezeld.

26# Te is megpróbálhatnád asszertíven elintézni az anyósoddal a kommunikációt. Van benned sok sérelem, ülsz a fenekedhez ragadt puskaporos hordón és kurblizod magad az anyósod ellen. Itt nem az a kérdés, hogy igazad van-e (mondjuk igen, igazad van, 10-ből 10 kiakadna, mert gáz ez a sz4rrágó, tul.képpen bunkó viselkedés), hanem, hogy hogyan kommunikálod. Neked is ugyanaz, bele mersz-e állni az apró, a nagy haragod összetevőit jelentő 1-1 konfliktusba? Hogy adott esetben elmond neki, hogy amit nyújt az neked nem elég. Oké, hogy ennyit gondolt, az az ő része a kettőtök kapcsolatából, a te részed pedig az, hogy ezeket te sértőnek és bántónak találod. Igen, ezt így meg kellene próbálni megmondani. Gyűjtöd-gyűjtöd a sérelmet amíg ki nem durran a szelep, azt meg már nem fogja meg semmi, csetepaté, veszekedés, kapcsolat végleg, de minimum sok-sok évre megszakad ami nem egy higgadt és megfontolt döntés eredménye lesz, hanem egy olyan balhéé amit akkor-ott nem is tudsz kontrollálni annyi sérelem feszültsége robban. Kinőtt pulcsit elhozni télapóra a másik unokától? Még jó, hogy legszívesebben a fejére húznád, ez teljesen jogos. Ezért állj ki magadért, de a szituáció súlyához mérten. Mama, ez nem a maga télapó ajándéka a gyerekemnek, hanem Elvirácskától nyúlta le. Ez vér ciki és méltatlan, ha nincs pénze, vagy erre az unokájára nem óhajt költeni akkor beszéljétek meg, hogy vásárolsz te és a mama odaadja (igen, ingyen arat babért a gyereked szemében, és akkor mi van?). A gyerek meg boldog, hogy a mama télapója milyen szépet/finomat hozott neki, őt mennyire szeretik. Hidd el, a gyerekedet így teszed boldoggá, nem pedig, ha anya télapója kétszer annyit hoz, a mamáé meg semmit. Rárepült faterodra? Nos, ez nem a te dolgod, hanem faterodé meg anyósodé. Anyósod motivációja sem a te dolgod, p vagy p éhsége volt, apukád lerendezte a saját ízlése szerint, elég nagyfiú már. Ennyi erővel le is varrhatta volna a nászasszonyt, hidd el, ezekről te nem akarsz tudni :D

Mindkettőtöknek annyit szeretnék mondani, hogy ha valami nem tetszik először azt mérjétek föl ezért jogotok van-e puffogni? Ha ti csinálnátok az adott dolgot a menyetek ha szólna ti hogyan reagálnátok. Ha elb4sznátok valamit, mit vártok, nektek hogy jelezze az anyósotok, menyetek, gyereketek? Semmiért ne szóljon, amíg már arra is ugrik, ha levegőt vesztek? Ugye mindketten inkább azt kérnétek, szóljon, ha valami nem tetszik, legyen lehetőségetek akár javítani, akár elutasítani a jelzést. Ha az a válasz, hogy igen, ezért szólok, akkor tegyétek meg! Szépen, kedvesen, kerek-perec. Senkinek nem jó és senki nem kérte, hogy valami elképzelt "békesség kedvéért" nyeljetek, főleg, ha annak egy idő után borítékolhatóan robbanás és balhé a vége. Mert az nem békesség. A higgadt és folyamatos kommunikálás a legrövidebb út. Erre anyós bármit reagál azt megteheti, hisz ez a labda akkor már az ő térfelén pattog.

Kedves 27-es!

Én vagyok a 24-26-os!

Hidd el, nem egyszer próbáltam már a helyzetet rendezni, átbeszélni, de vele nem lehet. Egy végtelenül buta nő. És mellette menthetetlenül gonosz, önző és egoista.

Itt ebben a "családban" mindig kell valakit utálni, olyan időszak nincs, hogy mindenki boldog és szeretet van. Itt évek óta nem beszél a 3 testvér, mindig csak 2, általában a sógornőm (és az ő férje az, aki felrúgja a dolgokat), és úgy gondolom, az is a "nevelésüket" minősíti, hogy 3 gyerekből 2 telibe leszarja az anyját (a fentebb elsorolt jelzők miatt -hitelek a gyerekek nevén, amit nem fizetett, az egyiket speciel már én is fizettem, úgy, hogy közöm nem volt még a fiához akkor, mikor felvetette vele, spórolt pénzek "elkérése" majd letagadasa, aztán a HASZNÁLT, d márkás cuccaim,ruháim elcsenése, annak letagadasa, a kutyánk bántalmazása, a kocsim eltulajdonítása engedely nélkül, stbstb... Talán az egyedüli lánya, a sógornőm az, aki aránylag olcsón megúszta ezeket a dolgokat.

Én nem ezt hoztam otthonról. Nálunk nem a másik eltiprása, mocsolása és kihasználása volt természetes, hanem az összetartás, a megbeszélés és a szeretet. Nálunk is voltak viták, nem csak kicsik. De tudtuk rendezni. És nem úgy, hogy kijelöltünk valakit, akit éppen utálni kell, és rá kell kenni az egészet, és utána mocskolni úton-útfélen.

Itt ez megy.

Tudod, sokmindent elmond az emberről, hogyan vélekedik a szülei elvesztéséről. A testvérem és én teljesen összetörtünk Anyukánk halálakor, és rohadtul nem érdekelt, hogy egy nagy értékű ingatlant és nem kevés ékszert örököltünk.

Neki itt is az volt a fontos megkérdezni, hogy mennyire lett felértékelve a ház, illetve tudja, hogy az ő anyjának van pénze a bankban, ha meghal a mama, akkor majd kirakja a nevelőapját a házból (mondjuk ezt se értem, hogyan, de mindegy), a pénzből pedig majd utazgat, illetve ezt meg azt megcsináltat magán... Oké, persze, az ő dolga, de na... Hányinger. A kedves sógornőm ugyanez, csak ott a férjével a férj anyja halálát várják, hogy legyen házuk...

Nekem jelenleg 3 fél házam és egy fél lakásom van, ha így nézzük, de szart se ér, hiszen nincsen Anyukám! És tudod, mikor anyu halálával hozakodott elő mindenhol, akkor kellett volna agyonvernem, és hidd el, ha jött volna akkor hozzánk, simán megtettem volna. És ezt nem szégyenlem. Undorító féreg.

Igen, sok a sérelem, és tudom, lesz is még, egy darabig küzdöttem, anyu halála óta nem. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Hiába küldöm el a pics@ba, nem fogja felvenni. Csak majd még jobban áztat. De ennyi.

24-26-os, teljesen megértelek. Felesleges is másnak magyarázni a dolgokat, hiszen te vagy benne te éled át. Nem szeretem, ha látatlanul valaki ossza az észt, meg az empátiáról fröcsög regényeket, amikor azt sem tudják mi volt és mi lesz. Csak sz*rd le!

#25