Aki lakott már anyóséknál, majd elköltözött onnan, milyen érzés volt, jobb lett minden? Mi a véleményetek erről a helyzetről?

En 7 honapig laktam anyosekkal. Friss hazasok voltunk, nem volt gyerek. Nem tudnam elkepzelni hogy huzamosabb ideig veluk eljek, pedig nem volt kozotunk konfliktus. Nem is egeszseges az hogy ott neveltek gyereket a nagyszuloknel.

Elotte hol laktatok? Ha elmennel dolgozni akkor lehet kapnatok lakashitelt es vasarolnatok sajatot. Az alberlet tenyleg nem jo otlet, bar lehet hogy nyugisabb lenne mindenkinek.

Mikor elkoltoztunk akkor jo erzes volt hogy csak mi ketten vagyunk csak. Azota vettunk sajat hazat is, igy megjobb mert ugy alakitjuk ahogy szeretnenk. Babank is van es jol tettuk hogy nem alberletbe vallaltunk gyereket.

A szuleim mindig is a mamanal laktak, en is ott nottem fel. Eleinte jo volt mert sokat segitett, anyam tudott menni dolgozni mikor kicsi voltam. De mikor idosebb lett a mama akkor egyre tobb lett a konfliktus mert az idoseknek vannak fura dolgai. Sokaig keszulodik, 1 furdo volt mindannyiunkra, maxon megy a tv mikor a masik pihenne, stb

Ha az alberlet lenne az egyetlen alternativa akkor meg az is jobb mert akkor beke lenne a csaladban.

Hány és hány ilyen kérdés lesz még a jövőben te jó isten... Kövezzetek meg, de a 3-sal értek egyet!

Itt vagyok 30 éves. Saját ház kilőve, mert nem fogunk felvenni 80-100 millát egy normális házra a szülővárosunkban, messzebb pedig nem tudunk költözni a munkahely miatt. Így is másfél óra autókázás van emiatt, hova mennék még ennél is messzebb? A környéken pedig nem fizetnek valami túl jól, ezért marad a főváros és az ingázás. Az albérletet a legnagyobb hülyeségnek és kidobott pénznek tartom, ezért ha nem muszáj, akkor oda se mennénk. Maradnak a szülők, de eszem ágában sincs az ő nyakukra szülni. Persze a szülők mondták, hogy nyugodtan, nekik nem probléma, de tisztában vagyok vele hogy utána jönnének a gondok...

Nyilván ezen már nem tudsz változtatni, mert ott van a kisgyerek, de ezt bizony ti ketten a pároddal csesztétek el. Ha nem történik valami csoda, az életbe nem lesz elég pénzetek saját ház hitelére vagy albérletre mellette pedig normálisan nevelni a gyereket, mindent megadni neki és hogy ti se szűkölködjetek még ha vissza is mennél dolgozni. Annak a pénznek mindig lesz helye, mert mindig lesz valami ami váratlan kiadás lesz...

Mi a helyzet a babaváróval? Mi lett azzal a pénzzel? Mivel 200%-nak tartom hogy felvettétek, sőt, azt is megkockáztatom hogy amiatt vállaltátok be a gyerkőcöt.

Mondjuk nem szültem volna addig, amíg nincs biztos, önálló lakhatasom.

Igen, bölcsődébe adnám a gyereket és mennék dolgozni

Rengetegen élnek albérletben is gyerekkel , ma már ez nem szégyen nem mindenki tud kitenni 30-40 milliót sok helyen egy panellakás ennyi. Ahol meg olcsó a ház, 8 millió mondjuk vidéken ahol semmi munka.

Mi osztottunk szoroztunk marad az albérlet. Hiába lenne vidéken saját de akkor két autó, ingázás , több elmennne arra mint az albérleti díjra és Az idő is csak megy a sok autózással.

Bár csok és hasonló hitelt felvenni mi nem fogunk.

Igen, laktunk, az ő kérésükre közös albiban, hogy nekik anyagilag könnyebb legyen, ezért mi felrugtuk a saját életünket, hogy nekik segítsünk.

Én nehezen bírtam, többek között turkált a személyes irataimban.

Tény, hogy én egy lehetetlen alak vagyok, vagyis nehéz megérteni engem de erről nem tehetek és alkalmazkodtam maximálisan.

Nekem szerencsém volt, volt végül egy végső húzásuk ami a páromnak is megvilágította hogy költözzünk el. Akkor nem volt számára is-is.

Azóta "megjavultak"

Én is egyet értek a hármassal. Előbb kellett volna megteremteni a körülményeket. Ráadásul a párod nem is támogat, nem zavarja, hogy mennyire nem ideális így a helyzet és kikészülsz tőle. Túl sok jövőt nem jósolok így nektek.

Azért tesztek valamit egyébként, hogy legyen majd saját otthonotok? Tesztek félre minél többet havi szinten, hogy gyűljön az önerő?

Nem fog az öletekbe hullani a saját otthon sajnos, más is tesz érte, hogyha saját otthonra vágyik.

Bár szerintem az albérlet is jobb annál, ahogy most éltek. Érdemes olcsóbbat, kisebbet, kevésbé frekventáltat választani, hogy tudjatok félre tenni mellette.

Szerintem ilyen helyzetben nem gondolhatod komolyan, hogy a gyerek 3 éves koráig otthon maradsz. A legtöbb nyugati országban már régen bölcsiben lenne és dolgoznál. Mindenki túl fogja élni.

A kapcsolatotok nem biztos, ha minden így marad.

Bár továbbra is fent tartom, hogy előre kellett volna gondolkozni, ahogy mások is teszik.