Milyen érzés szembesülni azzal hogy nem kedvelik a véleményedet?

Vannak témák, ahol zavar, mert tényszerűen tudom, hogy igazam van (pl szakmámba vágó kérdéseknél) és úgy érzem, hogy a lepontozás felreviszi a laikusokat.

Viszont pl családi témáknál nagyon szubjektív, hogy egy kérdést ki hogyan ítél meg, itt nem szoktam magamra venni, ha kinulláznak, mert nem lehet mindenki ugyanazon a véleményen.

Abban az esetben érint rosszul a lepontozás, ha TUDOM, hogy helyes és jó választ adtam. Azonban nem áll tőlem távol az sem, ha valaki nálam jobb választ adott, akkor azt itt, nemcsak pontozással, hanem írásban is elismerjem.

Olyan kérdésekre pedig amihez nem értek, nem szoktam válaszolni, és nem is pontozok.

Nálam változó.

Általában akkor zavar, amikor egy kérdésnél objektív, tényszerű válaszra van szükség. A lepontozás nem szokott szíven érinteni, de amikor valaki indokolatlanul belémáll úgy, hogy közben érzem, hogy csak kötekedni akar úgy, hogy igazam van az szokott zavarni, de igyekszem nem belemenni ilyen vitákba.

Más azért, amikor valaki leír egy élethelyzetet, amire reagálok, hogy hogyan látom, vagy mit tennék, vagy mit csináltam, ha én is benne voltam, s más pedig ezzel nem ért egyet. Meg más, amikor tényszerű dolgot közlök. Például megkérdezik mennyi volt az euró árfolyama tegnap, én leírom, erre a következő belémköt, hogy ne írjak marhaságot. Ugyan ez csak egy fiktív példa volt részemről, de az ilyen jellegűek szoktak zavarni.