Miért félek kimutatni az érzéseimet/ elmondani a véleményemet?

Nem mutatom ki az érzéseimet, a szeretetemet mások iránt még a családtagjaimnak se. Az érzelmeim nagyon semlegesnek és egyformának tűnhetnek, de belül nagyon sok minden van bennem. Amikor megölelnek persze visszaölelek, de magamtól nem szoktam csak úgy megölelni mást őszintén. A barátaimnak se szoktam elmondani, ha tetszik valaki mert kínosnak érzem, de sokszor még magamnak se merem bevallani. Már ők is megemlítették, hogy soha nem mondom el a véleménymet semmiről. Egyszerűen nem szeretek veszekedni és konfliktusba kerülni. Vagy úgy érzem, hogy az én álláspontom nem olyan fontos, hogy meghallgassák. Sokszor kerülök olyan szituációba, hogy később visszagondolok mit mondhattam volna máshogy. Alapból nagyon nyitottnak tűnhetek, mert kedves vagyok másokkal meg könnyen barátkozom. Jól szoktam állni a dolgokhoz és az emberekből mindig a legjobbat nézem ki. Ennek ellenére úgy érzem, hogy nem teljesen nyílok ki és nem tudom miért nem. Már elegem van, hogy nem ismernek az emberek és hogy mindig a békés megoldást választom. Hogyan változtathatnék? (és mitől van ez?)

17/L