Hogyan fogadjam el mások véleményét?

Pszichológus hasznos lehet, mert ez olyan szintű probléma nálad, ami azért mégiscsak kihat az emberi kapcsolataidra, és (sajnos) nem választhatjuk meg az összes minket körülvevő embert.

Olyat tudok elképzelni, hogy esetleg olyan nézetrendszert alakítottál ki, ami valamiféle önigazolás köré szerveződik, hogy megnyugtasd magad, és ha másnak más a véleménye, akkor az ezt az „önigazolást” fenyegeti, és ezért dühös leszel, utálkozol (most jegyzem meg, hogy ez az elképzelésem nekem mindenhogy dühítően hangzik, ha igaz, akkor pont azért, ha nem, akkor meg azért:).

Vagy csak túlfejlett az egyéniséged és jobban a dolgok mögé látsz, ezért az átlagos viselkedést megveted és a más személyiségűekkel meg összeférhetetlen vagy. Meg kiakaszt, ha (számodra) nyilvánvaló zsákutcákat nem látnak meg mások, vagy nagyon megvezethetőek.

Vagy más.

Akármi is az oka, azt kellene kiderítened (vagy ha tudod, akkor megosztanod velünk), mert anélkül nem hinném, hogy hatásosan feloldhatnád ezt a helyzetet.

Most azon gondolkozom, hogy ha te teljesen máshogy látod a problémádat, mint én, akkor az milyen érzéseket szül benned? Leírod? (bocs az álpszichológuskodásért)

Minden ember más, mindenkinek más tetszik. Ha más a véleményük, akkor szinte „ferdének” látod az embereket. Éppen ez „ferde” a baj. Nagyon kifejezi, mennyire zavar, ha más másként látja a dolgokat.

Ha önmagadat „egyenesnek” definiálod, akkor szinte adja magát, hogy a másik „ferde” lesz. Ha nem abszolút igazságként fogadod el a te „egyenességedet”, hanem szubjektív igazságként, akkor a másik „ferdeségét” is szubjektívnek tekinthetjük.

Tegyük fel, hogy a szubjektív igazságoddal az abszolút igazsághoz tartás a célod (vagyis hogy ahogy haladsz előre, úgy közelíti az életfilozófiád a „helyes” filozófiát). Tegyük fel, hogy a másiknak is ez a célja. Ha létezik az abszolút igazság, és mindketten folyamatosan csak közelebb kerültök hozzá, akkor azt kellene tapasztalnod, hogy ahogy egyre többet beszélgettek-vitatkoztok, úgy egyre közelebb kerül a világmeglátásotok egymáshoz.

Abban szerintem mindenkivel egyetérthetünk, hogy nem a fenti folyamat zajlik általában a „vitapartnerek” között (amikor a vitapartnerek nem „elvtársak”, hanem bárkik lehetnek, akik valamilyen módok kapcsolatba kerülnek egymással pl.: vásárló – eladó, apa – fia, munkatársak stb.).

Ha létezik az abszolút igazság, és még sincs általános megegyezés, akkor nyilvánvalóan egyesek nem jól csinálják az ahhoz való közelítést, mert elméjüket megvezetik különféle dolgok, pl.: félreértelmezések, álhírek, kognitív torzítások. De honnan tudhatnád, hogy nem pont te vagy félrevezetve?

Ha nem létezik az abszolút igazság, és nincs általános megegyezés, akkor ez nem meglepő. Ugyanakkor az emberek különböző csoportjai különböző igazságokhoz tartanak, az egyes csoportokon belül így egyetértés van (libsik, nácik, buddhisták, gothok stb. nem mintha nem létezhetne libsi buddhista goth például…). Ez azért lehet, mert bizonyos félrevezető tényezők hasonlóan hatnak az emberekre VAGY több abszolút igazság létezik VAGY mindkettő (vagy egyéb…).

!Vigyázat, matekos szemléltetés! (remélem, nem írtam el semmit)

Vegyük például a sorozatokat. 1/n, 0.9^n 0-hoz tartanak, ahogy haladnak előre (x tart végtelenhez). De az (1+1/n)^n e-hez tart. Tegyük fel, hogy több abszolút igazság van, ez a 0 és az e (~2,72). Lehet, hogy az 1/n+7 az 7-hez tart, de ha megtisztítjuk a elméjét a megvezetésektől (ami a 7), akkor már 0-hoz fog tartani. De az (1+3/n)^n az e^3-hoz fog tartani, és ha megtisztítjuk az elméjét (a 3-tól), akkor is e-hez fog tartani és nem 0-hoz, természeténél fogva.

Szerintem az emberek (genetikájuk miatt, vagy mert Isten úgy teremtette őket, mindegy is) máshogy vannak „behuzalozva”, ha lényük lényegéhez hűek maradnak, úgy tudnak harmonikus életet élni, és ezt tiszteletben tartom. Azt viszont nem, ha valaki valódi személyiségét megcsonkítja agymosás, csoportnyomás vagy önigazolás miatt, és ezt terjeszteni is akarja (ami azt jelenti, hogy ráerőlteti a nézetét másra erőszakosan, csak hogy neki ne legyen kognitív disszonanciája).

Ezt most azért írtam, mert én sem fogadom el túl könnyen, ha másnak más a véleménye. De igazából csak akkor zavar ez, ha a véleményét nekem is helyeselnem kell. Ezek ellen vagyok. Felsőbb szinten, valahogy a tényleges személyiségemen felül létezik egy elvrendszer, ami azt mondja, hogy tartsam tiszteletben mások értékrendjét és ízlését. Persze azért otthon szidom rendesen a társadalom nagy részét, de csak magánvéleményként mondom el, hogy melyik szubkultúra vagy szociális archetípus (akármit is jelentsen ez) nem tetszik.

Lehet, hogy neked is így kellene tenni.

Az álpszichológus