Aki lakott már anyóséknál, majd elköltözött onnan, milyen érzés volt, jobb lett minden? Mi a véleményetek erről a helyzetről?

Esküvő után költöztem anyósék. Mi 3 hónapig bírtuk a saját anyját a férjemnek. :D

Leléptünk albérletbe. A viszony sosem volt jó (5 évig jártunk együtt, már akkor sem bírtuk egymást az anyjával), de fiatal voltam és örültem, hogy a férjemmel van egy kis szobánk. Esküvő előtt egymásnál sem aludhattunk!

Évtizedek alatt eljutottam oda, hogy már nem is beszélek vele és a vírusra hivatkozva nem is megyek.

Én azért tudtam csak 30 évesen szülni, mert addigra tudtunk kikerülni az albérletből saját házba.

Úgy látom itt a férjed a hunyó, nem bír leszakadni az anyja csecséről.

A kapcsolatunk elején én még tanultam, így a szüleimnél éltünk. Volt egy beépítetlen tetőtér, amire felvettünk 4 millió hitelt (ami elég is volt, ugyanis szakember nélkül csináltunk mindent), örültünk a lehetőségnek, ugyanis abban állapodtunk meg, hogy a ráköltött pénzt és azt, amivel a ház értékét növeltük ezzel, azt kézhez kapjuk ha édesanyámék úgy döntenek, hogy eladják a lakást.

Ha nem adták volna el akkor annyival több százalékot öröklök. 4 milliót felvettük 5 évre, közben kész lett egy komplett 60 m2-es lakás. Itt nagyon jól elvoltunk amíg letelt a hitel futamidő, majd el lett adva a lakás, és kaptunk egy indulót a saját lakáshoz és a hitelhez. Mi így csináltuk, és amíg ott laktunk semmi probléma nem volt, ugyanis akkor találkoztunk amikor mentünk munkába/iskolába és az együttélés ennyiben ki is merült. A párom úgy szereti a szüleimet, mint a sajátjait, mivel sajnos nem volt túl jó gyerekkora. Van ilyenre is példa, de ritka, ahogyan olvasom a válaszokat.