Miért jó az anyósnak ha sajnáltatja magát de semmit se tesz azért hogy jobb legyen?

Párom anyja idegesít. Nem rossz a kapcsolatunk, több mint 100kmre laknak tőlünk. Még fiatalok vagyunk, dolgozunk, mellette levelezőn tanulunk. Párom anyja ha felhívja fiát is csak panaszkodni tud, ha elmegyünk hozzájuk a szabadnapjainkon akkor szintén.

A 10 éves lányát nem tudja megnevelni. Nem akarja, mert önmagának rossz lenne. Már a 3.élettársi kapcsolata fog tönkremenni, mert mindent a kislány tesz tönkre. A mostani még bírja, de ahogy tudom nem jól vannak. Nincs köztük szexualitás, nem nagyon beszélnek, csak veszekednek, a férfi kocsmába járkál, puszit se mernek egymásnak adni, mindig az van, amit a kis 10 éves kislány akar. (itt elváltak a szülők)

Most a kislány azt szerette volna hogy a számítógépe jobb legyen. Ezért az anyós a páromat megfűzte, hogy utal neki havonta x összeget és a fia fizesse be a díjat a számítógép miatt, mert ő nem adja meg sehova se a bankszámlaszámát és nem ért hozzá egyedül nem tudja intézni. Persze nekem beleszólásom ebbe nem volt.

Másik dolog, amikor az anyós azt akarta hogy a párom kB a 130kmre lévő otthonukba menjen kocsival, onnan vezessen megint csak több mint 150 kmert azért hogy a kislányt elvigye pszichológushoz mert az anyja nem mer vezetni sehova se és nem találna oda.

Erről az őrültségről sikerült lebeszélnem, nem vállalta el mert aznap ment volna dolgozni és sehogy se ért volna vissza.

Állandóan panaszkodik ha ott is vagyunk, a problémáiról beszél, ordibál, sír a telefonba is. Fogamzásgátlót szedett felelőtlenül és volt trombózisa. Kivették a méhét és emiatt elhízott. Nem tud fogyni sem. Most a veséje rossz, kövek vannak benne, gyulladt. Vérhigító miatt nem lehet lehet zúzni. Nem tudják még mi lesz vele.. Állandóan azt hajtsa hogy megfog halni.

Mikor mondtuk neki 2 éve ne szedje a gyógyszert akkor se hallgatott ránk. Ha meg ő van okolva a hibájáért már mi vagyunk a hibásak.

Szóval sajnáltatja magát, nem gondolkodik ésszerűen. És a dolgozáson kívül nem csinál semmit.

Most hétvégén akarta hogy menjünk el hozzájuk de engem beosztottak dolgozni, emiatt kivolt bukva mert a fia meg egyedül nem akar hazamenni, nélkülem. A kislány ha ezt megtudja szétveri a házat. Kirámol a szekrényből, rúgja az anyját, tör, zúz.

Szóval hiába mond az ember neki akármit nem fogadja meg a tanácsot. Mindenki mondta neki a nevelést is meg mit hogyan lehetne okosan csinálni de megsértődött és sírt hogy mindenért ő a hibás és miért okolja mindenki őt.

Agyrém...én nem akarok beleavatkozni, de hogy lehet ezt elviselni?