Mi lenne a véleményed a menyedről, ha hétköznapokon nem főzne a családra?

32

Köszönöm! Hát nem olvastam végig, de beleolvastam.

Szerintem tök jó helyzetben vagytok, úgy gondolom, hogy szeretitek egymást a férjeddel, van egy kisbabátok, van pénzetek is bébiszitterre. Minden szuper! Élvezzétek az életet, dolgozzatok, babázzatok, pihenjetek!

Egyelőre hagynám az anyóst, aztán ha kicsit magához tér, akkor talán közeledni fog ő magától. Ha nem, akkor előbb-utóbb lesz egy születésnap, gondolom csak fogtok találkozni. Esetleg valami nagyon kicsi, de kedves gesztust tehetsz irányában, pl. anyák napjára egy pici cserepes virág, mintha a lányodtól kapná, vagy mittómén. Maradj nyitott abba az irányba, hogy majd javul a kapcsolatotok.

1. amíg nekik így megfelel, senkinek semmi köze hozzá

2. örülnék, hogy a fiam nem egy életképtelen hlye lett, aki egy rántottát nem képes megsütni

3. örülnék, hogy a fiam nem "besegít" a SAJÁT gyerekébe, hanem ő is ugyanolyan részét kiveszi a gondozásából (a bébiszittert leszámítva)

Szerintem te egy intelligens, modern, határozott nő vagy, kérdező, egy irigylésre méltó, stabil egzisztenciával, szép családdal. A válaszaid is ezt mutatják, jól érvelsz, nem hagyod belenyomni magad az alárendelt nő szerepébe, nem lehet benned lelkiismeretfurdalást generálni a babáddal kapcsolatban, mivel stabilan kötődsz, és jól szereted őt.

Viszont a hosszas, kitartó provokáció hatására azért végül csak feljebb ültél azon a bizonyos lovon, és az addigi, elegáns érveid helyett elkezdtél te is személyeskedni a támadóddal. Szerintem ne tedd! Ritka az a nő a mai világban, aki ilyen határozottan, és okosan tudja képviselni magát egy ehhez hasonló vitában, ráadásul maximálisan igazad van mindenben. Nem vagyunk biorobotok, se mártírok. Nem kell egyedül belepusztulnunk az anyaszerepbe, vagy a háztartásba. Jogunk van énidőhöz, karrierhez, kettesben töltött percekhez a párunkkal. Jogunk van a saját rendszerünk szerint alakítani az életünket.

Egyetlen észrevételem azonban lenne veled kapcsolatban: túlzott maximalizmusod van, és a tökéletességre törekszel, minden áron. Próbálj meg lazítani, picit engedni a világnak, és önmagadnak is, hogy elengedje a gyeplőt. Nem lehet mindent irányítani, kézben tartani. Nem kell mindenáron, mindenkinek megfelelni. Néha legyél kócos, és rendetlen, ettől még nem dől össze a világ. Aztán békülj meg anyóssal, ő már változni nem fog, engedd picit a saját szabályai szerint unokázni, de javaslom, otthon tegye. Mikor már kicsit nagyobb lesz a babád, szuperül fog tudni alkalmazkodni ahhoz, hogy otthon és a nagyiéknál nem ugyanazok a szabályok vannak. Ott lehet kevésbé szép ruhákban, kreatívkodhatnak a konyhában, csinálhat olyasmiket, amit ti otthon nem szívesen csinálnátok vele. Ettől csak teljesebb gyerekkora lesz. Addig pedig teljesen rendben van, ha marad a bébiszitter, és az időnkénti látogatás a nagyszülőknél. Hiszen nagyon pici még a babátok.

A hagyományos családmodell már kihalóban van.

Egy nő is tud olyan munkát vállalni, hogy egyedül eltartsa magát, szóval a házasság is egyre később következik be.

Egy fizetés meg nem elég arra, hogy 4 embert el lehessen tartani belőle (férj, feleség, 2 gyerek). A nőnek is dolgozni kell, ha nem akarnak átlag alatti életszínvonalt.

Ráadásul a nőnek egy biztonság, ha dolgozik. Tekintettel a válások számára. Nem valami jó 30-40 évesen tapasztalat nélkül munkát találni.

Ebből meg következik, hogy a nő se tud non-stop a gyerekekkel lenni, mivel a munkaidő nem engedi.

Meg senki sincs olyan hülye, hogy napi pár órát főzögessen munka után, míg a férje tévézik, miután hazaért.

A "család seggének kinyalása" csak akkor elvárható, ha a nőnek nincs munkahelye. Akkor főállású anya, s kész.