Kedves tagok! Tanácsra lenne szükségem. 4 éve vagyok férjnél. Imádom, szeretem a férjem. Külföldön élünk ahogy a családja is. Az én családom sajnos nincs itt. Néha emiatt sokszor van honvágyam. Én vagyok a rossz?
Sokszor érzem magam úgy, hogy az anyukája és a tesója nem fogadják el a szívük mélyén, hogy a fia/öccse megnosult és ezt nem úgy értem hogy utalnak engem, ilyenről szó nincs csak annyi, hogy néha olyan gesztusaik és mondanivalójuk van hogy nekem ez jön le belőle és ha netalán mondom a férjemnek akkor csak a baj van belőle. Ezért sokszor inkább magamban tartom de így sem jó, mert akkor én fogok megbolondulni. Senkit nem akarok bántani. Azt nem szeretem amikor olyanokat mondanak vagy olyanokra utalnak ami a múltban történt, amikor a férjem még csak egy kisfiú volt. Lehet másnak ez semmi segíteni de nekem igenis sokat számít főleg ha a férjemen kívül senkim nincs itt aki szeretne és támogatna. Néha nehéz velük. És kedvesek meg szeretnek csak azért néha csipkelodesek is vannak amik nekem rosszul esnek főleg úgy hogy én az a csendes, mindent el tűrök típus vagyok. Velem van a baj? Néha a falra tudok mászni az anyósom vagy akár a sógornőm ragaszkodásától ami egy ponton túl már túl megy egy határon. Olyan mintha nem akarnak elfogadni vagy inkább felfogni a szívük mélyen hogy a kisfiú, már felnőtt férfi akinek már megvan a saját családja. Elhiszem hogy nehéz elengedni de én nekem se könnyű távol a szüleimtől stb
En vagyok a rossz?
Üdv
Dóra
Jaj baszki, kint élsz Németországban. Nagy cucc.
Rajtad kívűl baromi sokan épnek külföldön.. Nem kell összeszarnod magad, se agyon sztárolni ez miatt.. Nem vagy csodabogár, se semmi ami miatt kint vagy, és kint élsz.
Nem te vagy az első se az utolsó.
Akkor mi a fenének picsogsz, hogy nincs senkid?
Én már biztosan kivágtalak volna a férjed helyében.
A kérdezõ nehéz eset, nem is értem miért irta ki a kérdését, de talán mentségére legyen, hogy nem egy fiatal hölgyrõl van szò.Mibõl következtettem erre, hát abból hogy magáz itt bennünket,ami itt a gyakorin elég ritka.:)
Igen nyugat Európa több országból tevõdik össze, de egyik sem olyan ország,ahonnan nem lehetne néhány napra hazarepülni.Na jó most van a virus sokkal nehezebb, de alkalmazkodni tudni kell.Kérdezõ végeredményben nem értem a problémádat.Vannak gyerekeid?
Hát a kérdésnél még elgondolkodtam, hogy veled van-e a baj, de olvasva a pökhendi, lekezelő válaszaidat, már biztos vagyok benne, hogy igen.
"csendes, mindent el tűrök típus vagyok"
És önkritikával is jól állsz, mi? :D
2-es válaszoló feldobta a napom :D
Én is a párom családjával élek, nem külföldön, de jó messze az enyémtől és természetesen itt is hasonló a mentalitás. Mindig csak a “nálunk így volt, így van, ez és ez volt régen stb..” De persze ha én elmondom, hogy nálunk hogy van, akkor megy a fancsali pofa. Eltűröm én is, elvégre én jöttem az ő világukba nem pedig fordítva. A páromat én is kerülöm ezzel a témával kapcsolatban, egyszer telt be a pohár, de akkor majdnem szakítottunk. Igazából nem ő az a személy akinek meg kéne értenie engem, mert ismeri a családját nagyon is jól. Nálam a mostanság bevált módszer, hogy nem reagálok le semmit csak nézek unott arccal. Ígyis-úgyis végig kell hallgatnom, de így legalább nem kell megjátszanom magam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!