Kedves tagok! Tanácsra lenne szükségem. 4 éve vagyok férjnél. Imádom, szeretem a férjem. Külföldön élünk ahogy a családja is. Az én családom sajnos nincs itt. Néha emiatt sokszor van honvágyam. Én vagyok a rossz?

Valamiért nem vagy a szívük szottya. Na oszt? Nincs olyan ember, akit mindenki szeret, mondták már? Ez még bőven a kisebbik baj.

Mondjuk az érdekes, hogy a férjed ezt ilyen indulatosan kezeli, az azért intőjel és ilyen kapcsolatba nem szülnék, ahol ilyeneket sem lehet megbeszélni. Mi lesz, ha a gyerekkel lesz valami? Azt is így reagálja majd le?

Amúgy melyik országban éltek? Beszéled a nyelvet? Van jó szakmád? Mert akkor nem kell minden áron egy olyan faxiba csimpaszkodni, aki tök jól elvan, ha a rokonnők körül ugrálják és látszólag, ennél többre nincs is igénye.

Ezt most hogyan kell elképzelni?

Szülők: Ő nézd szilvás bukta. Emlékszem amikor Pistike kicsi volt és megdobálta vele a szomszédot. Ha ha ha.

Te magadban: Már megint a múltat emlegetik amikor a férjem kicsi volt. ÁÁÁÁÁÁ.

????

"Néha emiatt sokszor van honvágyam." Ez aranyos :D Most néha vagy sokszor? :D Na, de nem kötekedni jöttem.. ;)

Nem könnyű szituáció, szerintem ne úgy tekints erre, hogy te most "rossz vagy", valószínűleg látva azt a ragaszkodást, ami a férjedet körülveszi, neked is hiányzik - még ha arányaiban lehet másképpen -, az a fajta családi élet, ami a férjednek külföldön megadatik és magától értetődik. Egy család többnyire ilyen, előkerülnek régi sztorik, legendák, belsős viccek, amelyek idővel a tieid is lesznek. Egy anya mindig (na jó, elég gyakran..) a gyerekeiben a kis srácot / királylányt látja, akik hipp hopp felnőttek. Ha alapvetően nincs rossz szándék az anyósodban és a sógornődben, akkor az jó, mert ez esetben szerintem nyitottak lehetnek egy őszinte beszélgetésre, amit tuti úgy vezetnék fel, hogy te nem a fia és közéjük akarsz állni, de számodra nehéz látni azt a szoros viszonyt, ami neked is meglenne, ha épp nem lennétek külföldön.

A tág család mindig kompromisszumok sorozata, ha alapvetően rendes emberekről van szó, akkor becsüld meg őket, és beszélj velük.. A külföldi lét nehéz, neked úgy látszik egy ilyen teher is van a válladon, remélem megérik :)

Gondolom ugyanaz a csaj vagy, aki itt sírt hogy magának való, meg elvan egyedül, de juj, szarul érzi magát a férje rokonai között mikor azok a közös, régi élményekről beszélnek, mert senkit sem ismer igazán. Most komolyan, miért ne emlegethetnék fel a kedves emlékeiket? Te meg ne sopánkodj, inkább élvezd ki hogy ezeket is megtudhatod a párodról. Legyél nyitottabb.

És igen, a férjednek van családja, amibe te beházasodtál: nem CSAK te vagy a családja. Miért akarod elidegeníteni a férjedet tőlük? Az megfordult a fejedben hogy a sztorizás éppen neked szól? Vagy hogy annyira begubózós vagy hogy nem NEM szeretnek, csak egyszerűen nem tudnak veled mit kezdeni mert rideg vagy?

Ezt a gyerekkori sztorizgatást totálisan nem tudom megérteni. Teljesen normális dolog, én is sok történetet hallottam anyósomtól meg sógornőmtől a férjemről, én szeretem ezeket hallgatni. Sőt, a gyerekek még jobban szeretik. Minden gyerek szuper izgatott lesz attól, ha a Mama elmeséli neki, hogy anya vagy apa az ő korában miket csinált, mivel játszott, nahát, ő is ilyen óvodába járt és a matekot is ugyanúgy utálta, mint én?

Oké, honvágyad van, ezt értem, és emiatt valszeg hiperérzékeny leszel minden normális dologra, amiből ki lehet érezni, hogy te nem tartozol közéjük ősidőktől fogva.