Szerintetek mi vagyunk túl óvatosak vagy túlreagálta?

Nem igazán tudom,hogyan kellene,hogy ne sértsem meg őket. Jövőre költözünk igaz nem messzire úgyhogy nem tudom változik e a helyzet.

A kislányom születésekor sokat segített a fürdetésnél,amiért hálás is vagyok,de 3 hónapos korában már finoman szólt neki a kisebbik sógorom,meg a sógornőm,hogy hagyjon egy kicsit érvényesülni. Volt olyan nap hogy összesen olyan 3 órát itt volt. Akkor már azért nem volt őszinte a mosolyom. De fogalmam sincs hogyan jelezhetném ezt finoman neki,hogy ne jöjjenek annyit🤷‍♀️

Ahogy észrevettem elég érzékeny igen,viszont,ahogy mondod kivagyok ettől. 3 hónapja halt meg édesapám,emiatt se vagyok a toppon,de belőlük már elegem van megmondom őszintén. Sokszor okoskodnak,hogy anno ők hogy csinálták stb. Nincs olyan elmérgesedett viszonyunk,mint a legtöbb anyós sztoriban,de nekem kezd elegem lenni a napi látogatásból. A férjemnek jeleztem már ezt,de megértem,hogy nem akarja őket megbántani.

Köszönöm ezt a sok kommentet,jó erről beszélni valakivel(még ha ismeretlenekkel is),mert néha már úgy érzem megőrülök.

Tudom,hogy az unokájukat imádják és szeretnék látni,de sajnos nem veszik magukat észre. Most is inkább megsértődnek,lelkiismeretfurdalást akarnak okozni(bár nekem nincs) minthogy belátnák,hogy nem kéne taknyosan idemászkálni.

Mi akkor sem szoktuk vinni senkihez se a kislányt mikor beteg,apuékhoz se mentünk soha,ha csak mi voltunk betegek,de akkor se ha a kislány volt az,mivel apu súlyos beteg volt.

Igazad van persze,ha visszamegyek dolgozni,és ovis lesz sokszor lesz beteg így meg kell oldanunk a felügyeletet,de akkor sem fogom elvárni hogy vigyázzanak rá. Most is mikor beteg volt a lányunk,mondtuk nekik,hogy vigyázzanak,nehogy elkapják,ne jöjjenek,ne puszilgassák stb. De ők jöttek. Akkor most mit csináljak?