Megvettük anyósomék házát, mert ők elköltöztek egy modernebb házba -cserébe most bármikor és elég gyakran szó nélkül, kopogás nélkül beállítanak megnézni az unokát vagy csak úgy. Mit tegyek, vagy már mindent elrontottunk hogy elfogadtuk a segítséget?

Igen, sajnos ez hiba volt. Nekünk is volt ilyen lehetőségünk, nem éltünk vele pont emiatt. Anyós úgy gondolja, hogy a segítséggel a jogot is megvásárolja, hogy akármikor jöhessen.

Sajnos nincs mit tenni, be kell vállalni a konfliktust. Ajtót nem kinyitni, ha épp nem alkalmas. Ha kérdezik, miért nem nyitottál ajtót: nem értem rá, megmondtam, hogy szóljatok, ha jöttök. Ha az a válasz, hogy külön kérvényt kell-e benyújtani: igen. Meg kell kérdezni, jöhettek-e, mert ez nem egy átjáróház, és mert így illik. A trükközésekkel semmit nem érnél el sajnos. Nyílt konfliktust kell vállalni, amiben a férjed is álljon melléd.

A lakás kettőtök nevén van? Anyós ugye nem lett haszonélvező?

Először a férjed fel kell közös nevezőre jutnod,mert amíg ő nem áll melletted,addig csak tűz oltásra jó hogy nem engeded be.

Mi is a férjem nevére íratott, eredetileg anyósék lakásában kezdtük. Megtartottak egy kulcsot, elvileg vészhelyzetekre, és hazajártak. Soha nem szóltak, soha nem csöngettek, bejöttek a zárt ajtón. Konkrétan volt, hogy meg volt beszélve, hogy 8-kor megyünk együtt valahova, és 7-kor berontottak. Tényleg az ágyból ugrottunk ki.

Anyós takarított, rendezkedett, mire hazajöttünk a nyaralásból meglepiből berendezte a vitrint.

Volt hiszti, beszélgetés, kulcsvisszakérés.

Egy dolog segített végül, eladtuk a lakást, és vettünk egy újat. Közelebb van anyósékhoz ugyan fizikailag, de mivel nem érzik a sajátjuknak, kicsit jobban értik a magánterület és privát szféra fogalmát.

45-ös vagyok. Nálunk nem csak az volt a gond, hogy nem értették, hogy én több privát térre vágyom, és ezért nem szóltak. Hanem mert konkrétan az az ő lakásuk volt, és nem fért bele az agyukba, hogy ha 40 évig ott jöttek-mentek, most mégis miért kellene hirtelen csöngetni, előre szólni stb.

Ezt oldotta meg a költözés, szerintük családon belül még mindig feleslegesek ezek az udvariassági körök, de a lakásom most már végre szerintük is az enyém, és ezt kicsit tiszteletben tartják.