Mit gondoltok azokról az anyósokról, apósokról, akik nem fogadják el, hogy a gyermekük párjának van már gyereke, mondván hogy nekik nem kell "lízingelt unoka"?

Saját példa, bár régi a kérdés.

Párommal másfél éve jöttünk össze, ő 43 éve nem volt soha hosszú kapcsolata, nincs saját gyereke. Nekem van egy 12 évesem. A párom szülei teljesen elfogadják, amikor úgy volt főztek neki ebédet, megcsinálja a ruháját ha kell, mert varrónő, ha megyünk ebédelni igyekszik olyant főzni, sütni amit ő is szeret, ugyanúgy ahogy velem is.

Párom testvérének örekbefogadott gyermeke van, na ő az "igazi" unoka, mert ő születésétől fogva az életük része.

Tehát az én gyerekemet ugyanúgy elfogadják, mint engem, mint családtagot, de nem úgyhogy unoka, nem tudom hogy fogalmazzak máshogy. Más lenne a helyzet, ha kisebb korában jövünk össze valószínűleg. Azt nem tudom, hogy mi lesz, ha esetleg lesz közös gyerekünk, az még a jövő :)

Barátainknál nem fogadják el a legnagyobb gyereket, mert ő nem vér szerinti gyereke a fiúknak, van mellette kettő aki vér szerinti, ünnepekre csak ők kapnak ajándékot, a legnagyobb nem, a kicsit átmehetnek, a nagyot nem látják olyan szívesen. És ez azért rossz, mert még szomszédok is. És a gyereknek nagyon sokáig tartott, míg elfogadta, vagyis inkább beletörődött. Nem kell saját unokaként bánni vele, de azért nem kell ennyire megkülönböztetni sem.