Èrzi ùgy mèg valaki, hogy őt csak "megtűrik" a "családban"?

Itt is a nyíltság és a határozottság lesz a kulcs, hidd el. Amikorra a szabit terveznétek, szóljatok az anyóséknak előre, hogy azon azon az egy/két héten elutaztok, úgy tervezzenek veletek. Ha ezek után pont akkora szerveznek valamit, nyugodtan mondhatjátok, hogy előre szóltatok, hogy programotok van.

Viszont nekem nagyon hiányzik a sztorikból a párod véleménye, szerepe. Szerintem leges legelőször kettőtöknek kellene ezeket megbeszélni, hiszen már ti vagytok a szűk család.

Hogyne, úgy oldottam meg hogy nem beszélek anyósékkal.

De a lányukkal élek nem tudnak mit csinálni

Az már egy jó pont, hogy az anyós imádja a gyerekeidet, az egy közös pont

Nektek nem kell a legjobb barátnőknek lenni.

De amikor beszól valamit, akkor lehet udvariasan figyelmeztetni. Ne kapd fel a vizet, maradj vele kedves, de mondd el neki, hogy ez neked rosszul esik.

Ha ez süket fülekre talál, akkor le kell vele ülni, és egy komoly beszélgetésen emlékeztetni, hogy már többször is kérted, hogy változtasson. Fontos, hogy őrizd meg a hidegvéred, hogy ne legyen belőle sértődés, be fenyegesd, de mondd meg hogy a gyerekek is érzik a feszültségét köztetek stb

Muszáj nekik, úgy mondanám...

Mindent megtettek, hogy ne érezzem jól magam, talán arra játszottak, hogy önszántamból hagyjam ott a férjem, hogy összevesszek vele és úgy vagy fene tudja. Folyton úgy fogalmaztak, hogy ne érezzem magam családtagnak egy pillanatig sem mert nem vagyok az. Pl. Meg a sertések, leértékelések, alázások, stb.

Most már tudják, hogy ezzel nem értek célba. Most naggyon "kedvesek", nagyra becsülnek, már megtudok dolgokat csinálni... 😆 De ezzel együtt a férjem kikerült a családból. Úgymond kitették őt, csak látszólag van családi kötelék, mert amúgy nincs.

Ne maradj csendbe azt javaslom! Adj mindent vissza időben!

Én azt csinálom. Igaz én késtem vele, azért mondom hogy időben. De jobb később mint soha. Amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten!