Mit tehetnék hogy végre megkedveljen a párom édesanyja?
Nem igazán szoktam ide kérdéseket írogatni, de most annyira tanácstalan vagyok, hogy úgy döntöttem, csak leírom, hátha valaki járt már ebben a cipőben és tud segíteni. :)
A párom és én nagyon-nagyon szeretjük egymást. Minden rendben van köztünk, egyenlő félként kezeljük egymást. Viszont az édesanyjával sehogy sem találom a közös hangot. Tudni kell rólam, hogy soha, semmilyen tiszteletlenséget nem követtem el, nagyon tisztelem őt, viszont pár szónál többet nem tudunk beszélni. Ha kimegyünk, akkor ő vagy bemegy, vagy beszélget; de folyton csak olyan témákról, amihez én nem tudok hozzászólni, csak a párom. Többször is próbáltam beszélgetést kezdeményezni, de volt hogy pár mondattal letudta a dolgokat és onnantól csendben ültünk. Ezt a páromnak is említettem, hogy biztos velem van a baj, jobban kellene próbálkoznom. Ő viszont azt a tanácsot adta, hogy engedjem el. Hát köszi, nagy tanács. :D Igyekszek segíteni, de nem engedi, meg alapból sosem kezdeményez velem beszélgetést vagy hoz fel olyan témákat, hogy én is bele tudjak szállni. Eddig is zavart ez e helyzet (tudni kell rólam, hogy borzasztóan szorongó alkat vagyok) de egyik nap az édesanyja úgy jött haza, hogy mindennek lehordott engem is és a páromat is. A lényeg az volt, hogy soha nem vagyunk velük, mindig a szobánkban vagyunk, valamint unja, hogy úgy kezeljük őt, mint egy cselédet. Úgy gondolom, mindent megtettem azért, hogy érezze azt, hogy tisztelem (ha több napra mentem hozzájuk, akkor magamnak vettem kaját, ugyanis anyagilag nem állnak valami jól // mindig kérdeztem, hogy segítsek-e, de mindig nemet mondott // mindig köszöntem, tisztelettel bántam vele // ha ketten voltunk a párommal a lakásban, akkor elmosogattam és rendet raktam magunk után // azért vagyunk a szobánkban, mert alapesetben mindenki a szobájában van és elfoglalt, az üres asztalhoz meg minek üljünk ki // ha kimentünk, az esetek többségében az édesanyja bement) de most nagyon úgy érzem, kudarcba fulladt minden próbálkozásom, főleg azután, ahogyan beszélt rólam.
A páromnak eddig azt mondta, hogy az édesanyjának semmi baja nincs velem és nagyon kedvel, de ezek után nagyon elgondolkodtam a dolgokon. A párom szerint csak mérgében vágott hozzám dolgokat az édesanyja, de úgy gondolom, hogy mérgünkben nem vágunk hozzá dolgokat másokhoz.
Remélem valaki tud nekem segíteni, ebben a komplex dologban, mert nagyon tanácstalan vagyok ezzel az egésszel. Eddig mindig a páromhoz jártunk ott aludni, mert távkapcsolatban élünk és mivel én még egyetemista vagyok (ő már dolgozik) nekem olcsóbb vonattal elmenni hozzájuk, mint a páromnak lejárni kocsival / tömegközlekedéssel, de így, nem tudom, hogy egyáltalán merjek-e még egyszer elmenni hozzájuk, ezután csak még jobban szoronganék.
Tudom hogy nem lehet mindenkinek megfelelni, ezzel teljesen tisztában vagyok, csak nem értem az -ezek szerint- unszimpátia okát, pedig tényleg nagyon sokat próbálkoztam azért, hogy jól kijönnek az édesanyjával.
Bármilyen tanácsért nagyon hálás vagyok! :)
Oke megkerdezi a parod hogy megint mehetsz e, de erre mit mondjon? Ha nemet mond bunko, pedig lehet hogy csak nyugis hetveget akar ahol senkit nem kell kerulgetni. Foleg egy lakasban lehet feszelyezo egy nagy hazban még hagyjan. Lehordania nyilvan nem kene, az igaz. Ez a segites olyan h en pl segitek mosogatni stb anyosomnak,igy is sokat keszul ha megyunk de ha hozzank jon vendeg utalom ha mososgat. Ne segitgessen senki. Szoval egyene valogatja. En is baromi beszedes tudok lenni..de ha valakivel nem talalom a kozos hangot 2 mondat is kín.
Szoval lehet tenyleg semmi baja konkretan veled, csak a szituval.
A masik hogy ne nyomulj egyreszt faraszto, masreszt ha nem vagy neki szimpi akkor ha belegebedsz sem fogad el.
Tudom nem szimpi a valaszom. De valahogy ugy vagyok vele hogy egy dolgozo fiatal eljen mar kulon, foleg ha csajt hoz fel. Tudom draga manapsag minden, de akkor sem normalis hogy 30eves korukig meg utana is mindenki cuccol haza es viszi a partnert is.
Egyébként nyilvánvalóan már elege van, hogy távkapcsolat címén kb minden hétvégét itt töltesz, és kerülgethet egy számára tök idegen embert, akit szórakoztatnia kell, legalábbis a másik a nyakára mászik folyton.
Az pedig külön vicces, hogy a párod x éve dolgozó ember létére anyu szobája mellett d..g téged.
#16
Köszönöm kedves kommented, a párom 22 éves. És azért lakik az édesanyjával, mert anyagilag akkora összeggel támogatja őt, hogy a megmaradt pénzből nem tudna önálló életet élni. Valamint van két kicsi tesója, akikre vigyáz, még az édesanyja távol van és dolgozik, hogy ne kelljen bébiszittert fogadni.
Persze, tudom, mindig egyszerűbb ítélkezni mint kérdezni, de remélem így sikerül átlátnod a helyzetet. Nem azért nem költözött el, mert kényelmes neki otthon, hanem azért hogy az édesanyjának segítsen. (Sokan vehetnének példát róla.)
Jaaa és ha már annyira kíváncsi vagy a szexuális életünkre akkor elárulom, hogy mi nem d*gni, hanem szeretk*zni szoktunk. A kettő között van némi különbség.
Köszi az érdeklődést és a hozzászólást, további szép napot.:)
OFF: Köszönöm szépen mindenkinek a válaszokat, ha bárki tud még a témához szólni, ne tartsa magában. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!