Úgy érzem, mindent megtettem, hogy az anyósjelölt megkedveljen, de keresi a hibákat. Mit tehetek?
A kapcsolatunk elején nagyon kedves volt, sokat mondta a barátomnak, hogy én voltam eddig a legnormálisabb lány, akit hazahozott, jó hatással vagyok a barátomra, stb. Azóta semmi sem változott, ugyanúgy egy hetet nálam töltünk, pár napot náluk (nekem saját albérletem van, a barátom otthon él), de látványosan elkezdett változni a hozzállása, és nem értem, miért. Van megfelelési kényszerem az irányukba, azért is bánt, hogy elkezdte keresni a hibákat. Nekem már nincsenek szüleim, örülem volna, ha ott lehetek, és családtagnak érezhetem magam, de ez kezd elmúlni. Ilyenekbe köt bele: túl drága hobbim van (magam tartom el, telik rá), túl keveset vagyunk a szabadban (minden nap sétálni megyünk, és covid van, hova mennénk), vettem valamit és nem hoztam be elég gyorsan a házba (ezt nem is értettem).
Én meg zabszemet tartok a sggemben, nehogy rosszul viselkedjek nála, vagy ne legyek elég előzékeny és nyitott, még ajándékokat is küldtem. Úgy érzem, minél jobban igyekszem, annál kisebb dolgokba tud belekötni. (Pl. rászóltam egy unokára (totyogós), hogy koszos ruhában ne másszon az ágyunkba. Kedvesen szóltam rá, nem ott akart aludni, csak játék közben felugrott). Ha napokat ott alszunk, akkor nincs mit tenni, valamennyire belelát a személyiségembe, nem tudom monitorozni, hogy mit ronthatok el. A barátom arra kényszerült, hogy abszurd kritikák ellen védjen engem, amint én már kitettem a lábam. Most azt találta ki a nő, hogy túl elhamarkodottan akarok elvállalni egy állást, és nem keresek még tovább munkát (?), hanem az első jó lehetőségre lecsapok (?), mert covid idején alig találnak munkát az emberek, sokan évekig keresnek, és milyen már, hogy türelmetlen vagyok. Tehát kb. árnyékboxol,ezek nem megalapozott kritikák, meg jelentőségük sincs.
Apóssal nincs gond, ő normális.
Próbáljam javítani valahogy a kapcsolatot? Már lélekben ott vagyok, hogy akkor hagyom őket a bánatba, nem megyek oda egyáltalán, de ez a család a legközelebbi, ami most nekem egy saját családhoz van, és jó lenne, ha befogadnának. Apóssal nincs gond, de azért érezni lehetett, hogy amikor anyós jobban kedvelt, ő is kedvesebb volt.
Szerintem eleinte örült, hogy a fia egy ilyen nagyszerű lányt talált magának, aztán amikor a fia elkezdett több időt tölteni nálad mint nála, bepánikolt, hogy el fogod tőle venni a fiát.
Ezért most próbálja meggyőzni, hogy rossz vagy, hátha elhagy és visszatér anyu szoknyájához. Szerintem egyszerűen féltékeny, hogy anyuci pici fiának már nem ő az első nő az életében.
A család kulturáltságától függően pszicholúgussal vagy anélkül kéne ezt a fiúnak megbeszélnie az anyjával, hogy igen, nem fog örökké velük élni, előbb vagy utóbb, barátnővel vagy anélkül, de el fog költözni és ezzel a viselkedéssel csak azt éri el, hogy azt követően nem fogja őket gyakran látogatni.
Szerintem is úgy van mint az 5 írja. Látja hogy komolyodik és ez már nem tetszik.
Kár ennyire teperned ettől nem lesz családod. Ha én önfenntartó vagyok saját albérlettel akkor biztos nem aludnék nála. Kevesebbet kell hozzá járni , nem megosztani vele mindent. Nevetséges amiket felhoz ellened.
Én nem járnék minden második héten hozzájuk, szerintem ez is csak plusz konfliktusforrás.
Ha párodnak ez a rutin, az ő dolga, de nem kell mindig vele menned.
Kevesebb találkozással a jó viszonyt is könnyebb fenntartani, kevesebb a támadási felület. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!