Úgy érzem, mindent megtettem, hogy az anyósjelölt megkedveljen, de keresi a hibákat. Mit tehetek?
A kapcsolatunk elején nagyon kedves volt, sokat mondta a barátomnak, hogy én voltam eddig a legnormálisabb lány, akit hazahozott, jó hatással vagyok a barátomra, stb. Azóta semmi sem változott, ugyanúgy egy hetet nálam töltünk, pár napot náluk (nekem saját albérletem van, a barátom otthon él), de látványosan elkezdett változni a hozzállása, és nem értem, miért. Van megfelelési kényszerem az irányukba, azért is bánt, hogy elkezdte keresni a hibákat. Nekem már nincsenek szüleim, örülem volna, ha ott lehetek, és családtagnak érezhetem magam, de ez kezd elmúlni. Ilyenekbe köt bele: túl drága hobbim van (magam tartom el, telik rá), túl keveset vagyunk a szabadban (minden nap sétálni megyünk, és covid van, hova mennénk), vettem valamit és nem hoztam be elég gyorsan a házba (ezt nem is értettem).
Én meg zabszemet tartok a sggemben, nehogy rosszul viselkedjek nála, vagy ne legyek elég előzékeny és nyitott, még ajándékokat is küldtem. Úgy érzem, minél jobban igyekszem, annál kisebb dolgokba tud belekötni. (Pl. rászóltam egy unokára (totyogós), hogy koszos ruhában ne másszon az ágyunkba. Kedvesen szóltam rá, nem ott akart aludni, csak játék közben felugrott). Ha napokat ott alszunk, akkor nincs mit tenni, valamennyire belelát a személyiségembe, nem tudom monitorozni, hogy mit ronthatok el. A barátom arra kényszerült, hogy abszurd kritikák ellen védjen engem, amint én már kitettem a lábam. Most azt találta ki a nő, hogy túl elhamarkodottan akarok elvállalni egy állást, és nem keresek még tovább munkát (?), hanem az első jó lehetőségre lecsapok (?), mert covid idején alig találnak munkát az emberek, sokan évekig keresnek, és milyen már, hogy türelmetlen vagyok. Tehát kb. árnyékboxol,ezek nem megalapozott kritikák, meg jelentőségük sincs.
Apóssal nincs gond, ő normális.
Próbáljam javítani valahogy a kapcsolatot? Már lélekben ott vagyok, hogy akkor hagyom őket a bánatba, nem megyek oda egyáltalán, de ez a család a legközelebbi, ami most nekem egy saját családhoz van, és jó lenne, ha befogadnának. Apóssal nincs gond, de azért érezni lehetett, hogy amikor anyós jobban kedvelt, ő is kedvesebb volt.
Köszönöm a tanácsot. Most visszagondoltam arra, hogy mindig válaszoltam a kérdéseire. Az összesre. Egyiknél se jeleztem, hogy meg kell húzni a határt, talán azért, mert annyira agresszív, hogy bármilyen ellenszegülés hisztit vált ki belőle, és ő az öblös káromkodós fajta, nem a hisztis tyúkanyós típus.
Most a barátom próbál beszélni vele, hogy vegyen vissza a stílusából. A barátomon keresztül is megüzente, hogy hogy kell kárpitot tisztítani a lakásomban, mert szerinte elrontom :D Az a tervem, hogy nem megyek hozzájuk abszolút, és amikor nekiáll kritizálni a barátomat, hogy milyen lányt választott, feléjük se nézünk, akkor megindokolhatnánk, hogy nem érzem ott jól magam.
Miért kellet kiemelni?
Válasz? Töröltetted a kérdést is. Eszem megáll...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!