Úgy érzem, mindent megtettem, hogy az anyósjelölt megkedveljen, de keresi a hibákat. Mit tehetek?
A kapcsolatunk elején nagyon kedves volt, sokat mondta a barátomnak, hogy én voltam eddig a legnormálisabb lány, akit hazahozott, jó hatással vagyok a barátomra, stb. Azóta semmi sem változott, ugyanúgy egy hetet nálam töltünk, pár napot náluk (nekem saját albérletem van, a barátom otthon él), de látványosan elkezdett változni a hozzállása, és nem értem, miért. Van megfelelési kényszerem az irányukba, azért is bánt, hogy elkezdte keresni a hibákat. Nekem már nincsenek szüleim, örülem volna, ha ott lehetek, és családtagnak érezhetem magam, de ez kezd elmúlni. Ilyenekbe köt bele: túl drága hobbim van (magam tartom el, telik rá), túl keveset vagyunk a szabadban (minden nap sétálni megyünk, és covid van, hova mennénk), vettem valamit és nem hoztam be elég gyorsan a házba (ezt nem is értettem).
Én meg zabszemet tartok a sggemben, nehogy rosszul viselkedjek nála, vagy ne legyek elég előzékeny és nyitott, még ajándékokat is küldtem. Úgy érzem, minél jobban igyekszem, annál kisebb dolgokba tud belekötni. (Pl. rászóltam egy unokára (totyogós), hogy koszos ruhában ne másszon az ágyunkba. Kedvesen szóltam rá, nem ott akart aludni, csak játék közben felugrott). Ha napokat ott alszunk, akkor nincs mit tenni, valamennyire belelát a személyiségembe, nem tudom monitorozni, hogy mit ronthatok el. A barátom arra kényszerült, hogy abszurd kritikák ellen védjen engem, amint én már kitettem a lábam. Most azt találta ki a nő, hogy túl elhamarkodottan akarok elvállalni egy állást, és nem keresek még tovább munkát (?), hanem az első jó lehetőségre lecsapok (?), mert covid idején alig találnak munkát az emberek, sokan évekig keresnek, és milyen már, hogy türelmetlen vagyok. Tehát kb. árnyékboxol,ezek nem megalapozott kritikák, meg jelentőségük sincs.
Apóssal nincs gond, ő normális.
Próbáljam javítani valahogy a kapcsolatot? Már lélekben ott vagyok, hogy akkor hagyom őket a bánatba, nem megyek oda egyáltalán, de ez a család a legközelebbi, ami most nekem egy saját családhoz van, és jó lenne, ha befogadnának. Apóssal nincs gond, de azért érezni lehetett, hogy amikor anyós jobban kedvelt, ő is kedvesebb volt.
válasza:Ha egy bármilyen más személlyel az életedben lenne ugyanez (kolléga, akármi), mit csinálnál? Feltételezem, hogy távolságot tartanál, éreztetnéd, hogy nem érdekel a véleménye, kerülnéd a találkozásokat, nem pedig pedáloznál, ajándékokat küldenél, stb.
Anyósoddal is pont ugyanezt kellene tenned, elengedned a füled mellett a kritikáit, nem mutatni hogy rosszul esik, sőt. Ez a nő nem családtagod még, és semmilyen szempontból nem áll feletted. Fel fogja adni, ha látja, hogy hiába beszél. Ja és nem árt egyenesnek lenni, ne menj oda kéthetenként, ha nem érzed ott jól magad, nyugodtan mondja meg a barátod neki, hogy úgy érzed, mostanában nem lát szívesen. Legyetek többet nálad.
Nem kedvelhet mindenki, ezt kell elfogadni, minél többet tapasztalsz az életben, annál könnyebben fog menni. Azokra kell koncentrálni, akik szeretnek.
válasza: válasza: válasza:Nem mennék hozzájuk egy percet sem, pont.
Van saját lakás, jöjjön a párom mindig!, de ne nekem kelljen már paráznom, hogy a kedves anyuci mit ugat be majd megint.
válasza:Sajnos a fiús anyósok gyakran ilyenek.
Egy nagyon kedves ismerősömnek -más ügyekben nagyon normális- évekbe telt, de sikerült annyira elmarnia a menyét, hogy már az unokákat sem szívesen engedte át hozzá, pedig közel laktak. A fiát is befolyásolta, s kis híján válás lett belőle. Sok év után csillapodott a helyzet.
válasza:Köszönöm a válaszokat. Szerencsére a barátom 1000%-ban mellettem van, le tudja állítani az anyját, csak az igazságérzetem bántja, hogy tényleg tehettem bármit, egyszerűen eldöntötte, hogy nem és kész.
Nincs erre kimondott megoldásom, kevesebbet megyek / nem megyek a covidra hivatkozva, na meg temetem az ötletet. Azt jó olvasni, hogy mások is átmentek ezen, így nem érzem magam olyan bénának.
válasza:Sógorom ilyen ember, mindenbe beleköt. Nálunk az a háttér, hogy piszok féltékeny a tesójára. Sógorom képtelen bánni a pénzzel, tipikus impulzusvásárló, mi meg mindig előre tervezünk, beosztjuk, és bizony mindketten dolgozunk. Ettől nyilván sokkal jobban is megy a mi szekerünk, ami nem fér bele a lelkébe. A nagyobb dolgokban mi vagyunk látványosan sikeresebbek, így kényetelen az apróságokba belekötni, amikhez a világon semmi köze.
Pl. miért vettünk inkább minőségi festéket a gyerekszobába, amikor tudott volna szerezni olyat, ami befagyott valami raktárban, és ezért olcsó :D :D, miért vettünk hibrid kocsit, az drága (a nappaneles rendszerünkkel városban technikailag ingyen járunk vele), és hasonlók.
Amúgy egyik füleden be, másikon ki. Nálunk a visszaszólásból csak brutális sértődés van, minimalizáljuk a kapcsolatot, nagyjából ennyi. De semmiképp nem te vagy a kaki, mert valaki képtelen elfogadni úgy, ahogy a fiának jó vagy.
Most sokkal rosszabb. Talicskáztam a kertjükben, el lett felejtve, nem végzek elég kerti munkát. Játszottam az unokákkal, nem játszottam velük eleget.
Annyira frusztrál, hogy minden belső infót tudni akar rólam az anyós, minden személyes kérdésembe beleártja magát. Mennyit keresek, szülők támogatnak-e, mit tanulok, mit dolgozok... aztán hozzámvágja hogy “ez fszság”. Most már ott vagyok, hogy nem megyek soha, de így meg azt hallgatom, hogy alig vagyok ott. Nem tudom, mit tehetnék, hogy leálljon. Ember módjára nem tudok beszélni vele, mert agresszív, érzelmi beállítottságú.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!