Mit tehetnék hogy végre megkedveljen a párom édesanyja?

Nem igazán szoktam ide kérdéseket írogatni, de most annyira tanácstalan vagyok, hogy úgy döntöttem, csak leírom, hátha valaki járt már ebben a cipőben és tud segíteni. :)

A párom és én nagyon-nagyon szeretjük egymást. Minden rendben van köztünk, egyenlő félként kezeljük egymást. Viszont az édesanyjával sehogy sem találom a közös hangot. Tudni kell rólam, hogy soha, semmilyen tiszteletlenséget nem követtem el, nagyon tisztelem őt, viszont pár szónál többet nem tudunk beszélni. Ha kimegyünk, akkor ő vagy bemegy, vagy beszélget; de folyton csak olyan témákról, amihez én nem tudok hozzászólni, csak a párom. Többször is próbáltam beszélgetést kezdeményezni, de volt hogy pár mondattal letudta a dolgokat és onnantól csendben ültünk. Ezt a páromnak is említettem, hogy biztos velem van a baj, jobban kellene próbálkoznom. Ő viszont azt a tanácsot adta, hogy engedjem el. Hát köszi, nagy tanács. :D Igyekszek segíteni, de nem engedi, meg alapból sosem kezdeményez velem beszélgetést vagy hoz fel olyan témákat, hogy én is bele tudjak szállni. Eddig is zavart ez e helyzet (tudni kell rólam, hogy borzasztóan szorongó alkat vagyok) de egyik nap az édesanyja úgy jött haza, hogy mindennek lehordott engem is és a páromat is. A lényeg az volt, hogy soha nem vagyunk velük, mindig a szobánkban vagyunk, valamint unja, hogy úgy kezeljük őt, mint egy cselédet. Úgy gondolom, mindent megtettem azért, hogy érezze azt, hogy tisztelem (ha több napra mentem hozzájuk, akkor magamnak vettem kaját, ugyanis anyagilag nem állnak valami jól // mindig kérdeztem, hogy segítsek-e, de mindig nemet mondott // mindig köszöntem, tisztelettel bántam vele // ha ketten voltunk a párommal a lakásban, akkor elmosogattam és rendet raktam magunk után // azért vagyunk a szobánkban, mert alapesetben mindenki a szobájában van és elfoglalt, az üres asztalhoz meg minek üljünk ki // ha kimentünk, az esetek többségében az édesanyja bement) de most nagyon úgy érzem, kudarcba fulladt minden próbálkozásom, főleg azután, ahogyan beszélt rólam.

A páromnak eddig azt mondta, hogy az édesanyjának semmi baja nincs velem és nagyon kedvel, de ezek után nagyon elgondolkodtam a dolgokon. A párom szerint csak mérgében vágott hozzám dolgokat az édesanyja, de úgy gondolom, hogy mérgünkben nem vágunk hozzá dolgokat másokhoz.

Remélem valaki tud nekem segíteni, ebben a komplex dologban, mert nagyon tanácstalan vagyok ezzel az egésszel. Eddig mindig a páromhoz jártunk ott aludni, mert távkapcsolatban élünk és mivel én még egyetemista vagyok (ő már dolgozik) nekem olcsóbb vonattal elmenni hozzájuk, mint a páromnak lejárni kocsival / tömegközlekedéssel, de így, nem tudom, hogy egyáltalán merjek-e még egyszer elmenni hozzájuk, ezután csak még jobban szoronganék.

Tudom hogy nem lehet mindenkinek megfelelni, ezzel teljesen tisztában vagyok, csak nem értem az -ezek szerint- unszimpátia okát, pedig tényleg nagyon sokat próbálkoztam azért, hogy jól kijönnek az édesanyjával.

Bármilyen tanácsért nagyon hálás vagyok! :)