Mennyire normális, hogy jobban kedvelem apósomat, mint a saját apámat?

Én is ugyanígy vagyok, apám egyáltalán nem volt jelen az életemben és az apósomhoz mindig fordulhatok.

22/N

Nem azért "nem normális" mert valamit elrontottal.

Ez apád szégyene és nem a te hibád.

Kedves Kérdező!

Nyilván apósod - a 2-nek meg az anyósa - normális emberek és az örökké hiányzó szülőt találjátok meg bennük.

Nincs ezzel gond és normális!

Az nem normális, ha a gyerekünknek máshol kell keresnie a szülői szeretetet.

Én is az anyósommal vagyok így, mint a kettes, az anyámmal nem is tartom a kapcsolatot.

Az anyósomat nagyon szeretem, ő is lányaként kezel, bármivel fordulhatok hozzá és szinte mindennap beszélünk.

Kit érdekel, mi a normális.

Ha egy ember jó ember, azt szeretik.

Az, hogy egy ember, akivel nem tartod a kapcsolatot azt ahhoz hasonlítod, akivel tartod a kapcsolatot, az nem a "társadalmi norma" keretein belül van.

Nekem is csodás apósom van és az apám egy beteg, gonosz ember. Egyáltalán nem mondnám, hogy ez normális.

De kit érdekel?

Ha az após jó fej. Vele foglalkozz, ne az apád próbáld pótolni, hanem örülj ennek.

Én is ígY jártam, nem én tehetek róla.

Apám mondjuk az esküvőnkte se jött el, de ez nem volt újdonság tőle.

Rég volt, de azt hittem, csak nekem jutott ilyen.

Örülök, hogy feltették a kérdést.

A válaszokból látom, hogy nem vagyok ezzel egyedül.