Normális az ha nem kedvelem a családomat?

Írják páran, hogy furcsa és érthetetlen a helyzet. Számomra nem, ha lecsupaszítja valaki és elengedi az olyan társadalmi nyomást, hogy ha anyagilag támogatnak a szülők egy gyereket az azt jelenti, hogy kötelező jelleggel elvárható ez fordítva is. Én ezzel nem értek egyet. A család nem szerződés alapján jön létre, hanem érzelem az alapja. Számomra az az érthetetlen, hogy ha valakit anyagilag támogatnak annak törlesztenie kell később, szerintem nem.

Persze egy másik eset az, ha nem megterhelő számára és szívesen segíti a szüleit és az nem elvárás miatt.

Az én esetem ennek a kettőnek a keveréke. A szüleim támogattak anyagilag és ezért hálás vagyok, de nem akarok azért "törleszteni" mert ez elvárás. Ha az anyagi helyzetem engedi akkor persze megteszem, csak a kötelező, szerződés szerű megkötés nem tetszik nekem.

Anyagilag támogattak ugyan de érzelmileg, a családi fészek hangulatot soha nem teremtették meg, ami pedig ingyen lett volna.

Félreértés ne essék, a szüleim nem gazdagok, átlag életszínvonalat teremtettek meg.

Érzelmileg nem nagyon kötődöm hozzájuk, nem gyűlölöm őket, csak egyszerűen nem érzem azt, hogy sok időt kellene velük töltenem, hogy beszélgessek velük.

Szerintem ez nem az én hibám, a gyerekkorom is ilyen volt. Közös családi programok nem voltak, nem mélyült el a kapcsolatunk. Csak úgy éltünk egymás mellett.