Sznob, nyársat nyelt, urizáló apósjelölttel és anyósjelölttel mit lehet kezdeni?

Szerintem itt nem sokan tudnak olvasni és szöveget értelmezni. Na fussunk neki még egyszer. Adott egy orvos úr és egy jogász nagyasszony. A jogina asszonyság nem főz, nem mos, nem takarít, mert az neki derogál, tönkremenne a kezecskéje, de tart házvezetőnőt és bejárónőt, mindkettővel megalázóan beszél, és ugráltatja őket. Az orvos úr nem ás, nem gereblyéz, de tart egy alkalmi kertészt, akit úgy egrecíroztat, mint egy tiszt a tisztiszolgáját. Mindenkit csak "aljanépként" emlegetnek, a szomszédok köszönésére alig reagálnak visszabólintással. A kedvesemet gyerekkorában nem engedték játszani a többi gyerekkel, mert azok "paraszt- és munkásgyerekek". A kedvesen nem mehetett el az osztálykirándulásokra, mert "nem érdemes együtt szórakozni az aljanéppel". A vacsorához mindennap öltönyt, nyakkendőt vesz fel az orvos úr, az asszony estélyiszerű rongyot, és mindketten nézik a házvezető nénit, aki szervíroz, keresik, hogy hol kössenek bele. (Én nagyon szeretem a házvezető nénijüket, ki szoktam menni hozzá a konyhába beszélgetni. De ez is helytelen szerintük, mert a "cselédséggel" nem szabad bratyizni. Én meg mondtam nekik, hogy minden ember egyenlő, cselédek ma már nincsenek. A házvezető néni munkatárs és nem cseléd. Azóta én is rebellis és anarchista vagyok, aki fel akarja borítani a rendet.) Engem úgy szólítanak, hogy "fiam", de nem szeretetteljes, hanem lekezelő és kioktató hangsúllyal, kb. így: "Tudhatná, fiam, hogy úriember nem áll le az aljanéppel beszélgetni és trafikálni." A színházba nem a kultúra élvezetének a vágya vezeti őket, hanem az, hogy más "előkelő" családok is ott lesznek. Én egyszer mentem el velük, és csodálkoztak, hogy aznap délelőtt eredetiben (németül) elolvastam a darabot, amelyet este megnéztünk. Nem értették, mi szükség erre. Gúnykacajjal és megvetéssel beszélnek azokról az emberekről, akiknek nincs pénzük, akik kínai boltban vásárolnak és panellakásban laknak. Nekem ezt nagyon fáj hallani, mert tudom, hogy az általuk "panelprolinak" nevezett réteg tagjai milyen sokat dolgoznak, de arról nem tehetnek, hogy nem fizetik meg a munkájukat. Az apósjelölt rengeteg hálapénzt kap, az anyósjelölt 50-60 ezer forintért ír meg egy egyszerű szerződésszöveget, szóval a havi bevételükbe bele sem merek gondolni, mert félelmetesen sok. Igaz, a kiadásaik is tetemesek. A jogina csak butikban vesz ruhát magának, az orvos úr is tízezer feletti ingekben és százezer körüli öltönyökben jár. Az én kínais ruháimat fintorogva és megvetően szemlélik. Engem nem érdekel a rongyrázás, és beosztott gyógyszerészként nem is keresek annyit, hogy megengedhetném magamnak a drága ruhákat. Amúgy sem a ruha teszi az embert.