Miért van annyian rosszban az anyósójukkal, apósójukkal, illetve a gyerekük párjával vagy házastársával? Ki miért van jóban a másikkal?

"Érthetetlen nekem hogy az életem párja legközelebbi szeretteit ne fogadjam el."

Elárulom a titkot, nem azon múlik, hogy én mennyire akarom elfogadni őket, hanem hogy ők mennyire akarnak elfogadni engem, és hogy viselkednek a gyerekükkel és velem szemben.

De igen, láttam képzeld. Haha

Azért írtam azt amit, mert így gondolom. A legtöbb helyen nem a mennyel és a vővel van a baj, szerintem mindenki szeretne jóban lenni a szülőkkel. Csak van amikor azok az istenért sem akarják ezt...

Azért emeltem ki a kommentedet, mert kiemelted, hogy elképzelhetetlennek tartod, hogy rosszban legyél az örömszülőkkel, holott ez nagyon is valós probléma.

Talán féltékenység, ahol ezt látom, mindenhol féltékenység van a háttérben.

Vagy érzelmi (anyuci cuki fiacskája), vagy anyagi (amikor a már felnőtt "gyermekre" masszívan építettek a szülők anyagilag, most meg kicsusszan a kezük közül. (Sajnos a családomban van ilyenből családi harag.)