Van itt olyan hölgy akinek szépen lassan tönkrement a hàzassága azért mert kiállt magàért az anyós apóssal szemben?

47.es vagyok.

Nyilván ehhez az is kell, hogy téged ne tekintsenek levegőnek, de az is hogy te is nyitott légy. Sértődött vagy, a szülők pedig azt gondolják hogy csak azért, mert ők az idősebbek, vagy mert ők a férjed szülei, ezért valamilyen formában sérthetetlenek, és minden tekintetben megkell adni nekik a tiszteletet. Az összes fejben itt gond van, en azt mondom ezt kéne orvosolni, leulni egy kávé felé, és beszélni őszintén arról, mi az ami bánt és mit szeretnél! Hogy ne nézzenek levegőnek, és szeressenek téged is legalább annyira mint a gyermeküket hiszen az élete része vagy. Te is nyitott leszel, de akkor ők is legyenek nyitottak feléd, kölcsönös tisztelet legyen, és együtt oldjuk meg a problémákat. Figyeljenek rád, hisz sajnos nincsenek szüleid, nem gondolnak erre? Mennyire jól eshetne neked az, ha az anyósod ha nem is a pot anyukáddá de egy igen fontos személlyé válhatna az életedben, akire tamaszkodhatsz, és nem ellenséget látsz bele.

Az anyósommal volt problémám nekem is, meg a kapcsolatunk elején. A fia az egyetlen gyermeke, és mar akkor is elég rossz állapotban volt az apósom, tehát egymásra támaszkodtak, és nyilván engem vetélytársnak, egy olyan személynek gondolt aki miatt majd nem találkozik annyit a fiával, stbstb. Tehát értem a problémádat, én leultem anyósommal és beszélgettem vele erről. Őszintén, bár ehhez hozzatennem azt is, hogy az anyósom egy nagyon egyenes nő, amit ő gondol azt mondja is, szépítés nélkül. Én ezt imádom benne. Megbeszéltük, és jó pár hónap kellett ahhoz hogy lássa is, hogy nem azért érkeztem, hogy szétzúzzam a családot. Kialakult a bizalom idővel, ezért nekem is és neki is tenni kellett. Egy családdá váltunk, és most mar teljesen természetes minden. Pl most is tőle írok, eléggé sűrűek lesznek most a hétköznapok, vágytam egy kis vidékre, lementem hát hozzá. A rossz idővel nem számoltam, de azért jó itt lenni most.

Szia ! Megértem a helyzetet, sajnos én is sokszor ezt a gyomorideget érzem amikor a párom családjával vagyok..Az após beszólásai, anyós dolgai..

tegnap kiálltam magamért, és megmondtam anyósnak a véleményről arról amit mondott de látom, hogy a párom szabályosan szomorú lesz amikor panaszkodom neki, hogy milyen rosszul esik anyós-após reakciója...

nem is véd meg ami rosszul esik, amikor mondom akkor rávágja, hogy ne foglalkozzak vele, nincs igazuk és látom rajta , hogy szomorú...Nem tudom én sem hogy kezeljem, mert érzem én is, hogy előbb-utóbb robbani fogok , mert eddig mindig én voltam a kis meghunyászkodó és akkor párom biztos nagyon szomorú lesz.

De így meg ugyanez van amit írsz, hogy igen..ha nem szólsz semmit , meghunyászkodsz az sem jó, ha összeveszel vele az sem jó...

Nagyon sajnálom amúgy, hogy sokszor szerintem anyósok-apósok képesek tönkretenni egy házasságot és ezzel akár a saját gyerekük életét is tönkreteszik...

nagyon szomorú az ilyen...

Főleg, hogy olyan fura módon csinálják, mert pl anyós-após velem aranyosak úgy általában, de olyan dolgaik vannak, olyan beszólások, hogy egyszerűen teljesen kiakadok tőle...

Mi múltkor nyaralni voltunk együtt 5 napot , komolyan felírtam azokat a dolgokat amiket mondtak, mert nem akartam elfelejteni...

5 nap után 2 napig bámultam a plafont egy csendes szobában, hogy lenyugodjak..úgy éreztem magam mint egy űzött vad, aki végre egy nyugodt fészekre talált.....